Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Elveszett biztonságunk

2008.12.03. 17:53 anders

Az elmúlt hetek, hónapok megrázó hazai hírei az egyre nagyobb felháborodást kiváltó újabb és újabb bűncselekményekről egyben jelenlegi biztonságérzetünk válságára is felhívják a figyelmet. A mögöttünk álló néhány hónapban mind többen szembesülhetnek akár környezetük változásából, akár indirekt hatásoknak köszönhetően az egyre romló közbiztonsági állapotokkal és a legális erőszakszervezetek inkompetenciájával és impotenciájával.

Rendet?!

Erőszak és példamutatás régen és ma

Nem szükséges biztos közéleti jártassággal rendelkezni ahhoz, hogy jelenkorunk erkölcsi-közérzeti válságának jeleit felismerjük és megérezzük: Magyarországon ma a bizonytalanság és a reményvesztettség érzete uralkodik a lelkekben. Pedig ez régebben csak vészterhes időkben, változó és kedvezőtlen történelmi fordulók alkalmával volt jellemző, nyugodt, biztos kormányzás alatt viszont sosem. Ma sem hirtelen ránk nehezedő sorsfordító problémákról, sem nyugodt kormányzásról nem beszélhetünk idehaza. Beszélhetünk viszont arról, amit látunk: magatehetetlen állami szerveket, amelyek biztonságunkat és jó közérzetünket hivatottak volna garantálni; így a tönkretett szociális ellátórendszert, egészségügyet, hasznavehetetlen hadsereget és a védelem jelszavát a félelemmel felcserélő rendőrséget. Egyéni biztonságérzetünket pedig a közbiztonság állapota is befolyásolja. Ez utóbbi romlásának okai pedig az elmúlt időszak egymást váltó, kiegyensúlyozott és tervezhető jövőt hazudó - ám ugyanakkor csak rövidtávon létező - egymást váltó kormányok tömegmanipuláló politikái. Egy nemzeti közösség kormányzásra vonatkozó igénye ettől valójában azonban eltérő.

Egy természetes - vagy bármely mesterségesen kialakított - csoport tagjainak alapvető igénye van bizonyos rendszerbe, hierarchiába sorolnia önmagát. Idővel így elkülönülnek a vezetők és a vezetettek. Az emberiség története folyamán a vezetők kiválasztódása meghatározott értékek mentén és bizonyos erények alapján történt. A demokrácia ma ismert szélsőséges formája azonban lehetővé teszi, hogy akár szerényebb képességekkel is ideiglenesen bárki hatalomhoz juthasson. Ám ami ennél is károsabb következményekkel bír, hogy a hatalom birtokosai annak tudatában, hogy uralmuk csak meghatározott ciklusokhoz kötődik, csupán rövidtávon érvényesítik programjukat, meg sem kísérelve előremutató célok érdekében cselekedni. A hosszú távú tervezés csupán homályos ideológiák távlati jövőképének metaforáit jelentik csak a pártprogramok utolsó pontjai között. Mindez azonban az egész közösség jövőjét teszi kiszámíthatatlanná, veszélyeztetve ezáltal a tervezés és előrelátás képességeinek segítségével megvalósítható létet. Egy ilyen közösségben - a magabiztosságot és stabilitást jelentő központi hatalom rendellenes működésével - széthullnak a társadalom alapjait jelentő kisebb csoportok is, így a csoporttudatát és korábbi társait elveszítő egyén elszakad a megszokott erkölcsi normáktól, szélsőséges esetben pedig kriminalizálódik.
Ez a folyamat félelmet gerjeszt, az egész közösséget áthatva ezzel. A félelemérzet legyőzésére és a stabilitás helyreállításának érdekében egy egészséges társadalom a hagyományos rendvédelmi szervezetek tehetetlenségének ellensúlyozására alternatív, önszerveződő csoportokat hoz létre. Magyarországon (és Közép-Európa más országaiban is) ez a jelenség a különböző gárda-mozgalmakhoz köthető. Mindezek a szervezetek a társadalomnak azt az erősödő közakaratát jelentik, amely a rend helyreállítására irányul.

Felmerül a kérdés, hogy mégis mi volt az az eseménysorozat vagy folyamat, amely az önvédelem ezen intézményesült struktúráit az alulról szerveződő kezdeményezések irányába tolta?
A ma Magyarországának apátiába és elkeseredésbe hajló közhangulata, az elszegényedett és a napi megélhetést előtérbe helyező egyre nagyobb létszámú rétegek attitűdje nagymértékben befolyásolja mindennapjainkat. Manapság mind többen a túlélésért küzdenek. Ebben a társadalmi-politikai környezetben az elmúlt rövid időszak heves érzelmeket kiváltó bűncselekményei (melyek köztudatban élő egyik első állomása Szögi Lajos kegyetlen meggyilkolása volt Olaszliszkán, s legutóbbi pedig a tizennégy éves Horák Nóra ellen Kiskunlacházán elkövetett brutális bűncselekmény volt) már-már a társadalmi érdek és akarat egyes elemeinek újrafogalmazását sürgetik. Sokan a csendőrség újraszervezésében látják a biztonságosabb jövő zálogát. Kétségtelen, hogy e szervezet korábban lépes volt a rendteremtésre és a közrend megőrzésére, hiszen az államrezon része volt mindig is az állampolgárok biztonságának védelme. Manapság ez a feladat kiesett az állami felelősségvállalás alapvető céljai közül, a rendvédelmi szervek folyamatos létszámcsökkentésével, s a liberális emberi jogok és politikai korrektség mindenáron történő alkalmazásának köszönhetően. 

Nem kérdés, hogy a továbbiakban is szükség lesz a legális állami erőszakszervezetek látható jelenlétére, ennek hiányában pedig a hasonló célú önszerveződő csoportosulások fenntartására, hiszen a gazdasági-társadalmi változások napjainkban terjedő erőszakhoz és romló bűnözési statisztikákhoz vezetnek.
A társadalom egyre szélesebb rétegeinek kriminalizálódása - és ezáltal a többségi társadalom jogos félelemérzete - a büntetés-végrehajtás reformját igénylik. A gyakrabbá és súlyosabbá váló bűncselekmények egy része bizonyos - jól elkülöníthető - szociológiai, etnikai háttérrel rendelkező csoporthoz kötődnek. A többségi - nem bűnöző - társadalom szemében ez utóbbi réteg a lehető legnagyobb ellenszenvet váltotta ki azáltal, hogy az általuk elkövetett cselekményeket sokszor - a már említett okoknak köszönhetően - nem, vagy nem arányosan szankcionálják. Köztudott, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltak, de sokszor már az eljárás sem kezdődik meg az elkövetők ellen, vagy ha igen, akkor különféle indokok alapján (megélhetési bűnözés, rasszizmus) megkísérlik azt liberális jogvédők befolyásolni, illetve időben meghosszabbítani. Több alkalommal esik szó arról is, hogy a kellő visszatartó erő, a komolyabb szankciók hiányoznak a rendszerből, így a valódi életfogytig tartó büntetés és a halálbüntetés is.

Mindezek mellett példákra is szükség lenne újra. Míg a régi Magyarországon az uralkodó királyi család és az általuk kinevezett tisztségviselők, de a politikai élet szereplőinek javarésze is egy történelmileg kialakult hierarchikus rend szereplői voltak az állami szférán belül, öröklött pozícióiknak köszönhetően pedig felelősségteljesen vállaltak szerepet a közéletben, addig ma a megválasztással elnyert pozíciók rövid távú gondolkodású egyéneket igényelnek, olyanokat, akik csupán a következő választásokig lojálisak. Egy ilyen vezető és hivatalnokréteg azonban nem képes megjeleníteni azt a szimbolikus, példaértékű magatartásformát, amely valódi tartalommal töltené meg az állami szerepet: tartós jövőképet felmutató politikát és szükség esetén pedig az elrettentés és a visszatartást képező erőt.

2008-ban Magyarországon már a nemzet országgyűlése sem képes szimbolikus példát felmutatni, tagjai magatartásának köszönhetően. Mindennapossá vált ugyanis, hogy a parlamenti képviselők megvásárlásáról értesülhetünk. Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy ha a legfőbb döntéshozatali szervben nincs rend és stabilitás, akkor milyen alapon várható el az egyes társadalmi csoportok, rétegek közötti egyetértés a bűnözés megítélését illetően? Ez utóbbi kívánalom csak reménytelen vágynak tűnik egy olyan korszakban, amikor a rendőrség folyamatosan veszít presztízséből és gyakorlatilag megszűnt a hadsereg.
Míg két évtizeddel ezelőtt megszokott látvány volt a települések utcáin a kimenőjét megkezdő katona, a csoportban közlekedő apácák és a legalább párban járőröző rendvédelmi szervek egyenruhás tagjai. Jelenlétükkel mindannyian biztonságérzetünket növelték akkor, egy szebb jövő reményét sugározva számunkra az állam gondoskodó szerepvállalásának megmaradásával párhuzamban. Ezzel szemben ma a fenyegető arányban növekvő lélekszámú dologtalan cigánybandák és hajléktalanok veszik át közterületeket. Ide jutottunk húsz év alatt. Demokráciával. És ezek csupán a felszínen látható tünetek, sebek az államberendezkedés beteg testén. Megoldást így csak a régi eszközök újra igénybevétele jelenthet, a monarchia államforma visszaállított tekintélye mellett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Szólj hozzá!

Címkék: bűnözés demokrácia alkotmányos monarchia

Érvek a monarchiák mellett

2008.12.01. 21:16 anders

Az európai alkotmányos monarchiák jelenkori helyzetét tárja fel Gavrilo Došen szerb monarchista, saját blogján megjelent júniusi cikkében. Az akkor leközölt gondolatok magyar fordítása található itt meg.

 

Napjaink alkotmányos monarchiáinak helyzete

 

Annak ellenére, hogy az európai baloldali pártok korábban és manapság is alapvetően monarchiaellenes irányultsággal rendelkeznek, mégis közülük csak kevés akad, amely nyíltan a monarchia eltörlését követeli a legmagasabb fórumokon. E pártok így inkább hatalmukat elsősorban arra használják fel, hogy a monarchia általuk antidemokratikusnak vélt, előjogokon alapuló elemeit megkurtítsák és megreformálják. Ezt példázza az is, hogy az utóbbi években kontinensünk néhány alkotmányos monarchiájában e nyomásra eltörölték a férfiági örökösödést, így a legidősebb leánygyermek előbb formálhat jogot trónigényére fivéreinél.

Egy nézőpont szerint a modern alkotmányos monarchiák azért maradtak fent, mert maguk az egyes uralkodócsaládok maradtak népszerűek továbbra is az idők során. Napjainkban a legtöbb uralkodó az állam minél inkább hiteles megszemélyesítésének érdekében és a nemzeti egység szolgálatában tevékenykedik. Erre mutat példát az, hogy több monarchiában is az uralkodó születésnapja nemzeti ünnepnek számít, amely alkalommal patrióta szellemű közösségi események sorozata zajlik, nem utolsó sorban pedig turisták tömegeit csábítva ezáltal az adott országba. A szuverén monarcha a tágabb értelemben vett uralkodócsaláddal együtt a monarchia modern külsőségeit reprezentálják az állampolgárok irányába, így azt, hogy gondoskodó és csak a állampolgárok és az ország érdekeit szem előtt tartó család birtokolja a trónt. A modern királyi családok tagjai igyekeznek példát mutatni; gyakran adakoznak jótékonysági rendezvényeken vesznek részt, szegényeket és betegeket keresnek fel olykor, valamint magas szintű művészeti és sporteseményekre is ellátogatnak. Ameddig az uralkodó (és ezáltal a monarchia államforma) népszerű marad a közvélemény szemében, addig kevés lehetőség marad arra, hogy az egyes politikusok közbeavatkozással nagyobb teret nyernek saját érdekeik számára.

Az elmúlt pár évtizedben az uralkodócsaládok a tabloid média és a pletykák népszerű célpontjaivá váltak. Ez a jelenség ugyanakkor olyan alkalmatlan és destruktív magatartáshoz kapcsolódik, olyasféle közvélekedést erősítve fel, amely a királyi család tagjaira csupán egyszerű celebritásként tekint. Egy ehhez kapcsolódó másik álláspont szerint egy népszerű monarchia eltörlése éppen azért lenne értelmetlen kísérlet, hiszen egy trónról elmozdított család továbbra is uralkodóhoz méltó körülmények között élne és hasonló közfigyelmet élvezne, mint korábban, így bármiféle republikánus hatalomváltás illegitimnek tűnne. A történelem során, amikor egy monarchia eltörlését kinyilvánították, általában az uralkodócsalád külföldi száműzetésbe kényszerült, megakadályozva ezzel az új köztársasági kormányzat részéről történő sérelmek keletkezését. Mindazonáltal ezen atrocitások általában a monarchia intézményeivel kapcsolatos ellenérzésekből fakadó mesterségesen gerjesztett konfliktusokból adódtak.

Ha egy parlamentáris és demokratikus elvek alapján kormányzott országban manapség eltörölnék a királyságot, akkor az uralkodócsalád száműzetését valószínűleg egy olyan kegyetlen aktusként fogná fel a közvélemény, hogy azt követően az államforma megreformálása már kevésbé tűnne életképes lehetőségnek. További gátlót tényezőt jelenthet még, hogy számos korábban hazájából eltávolított család (mint például az osztrák Habsburgok) jogi úton kísérelték meg az őket érintő sérelmeket felszámolni, azzal érvelve, hogy egy ember családi, származási okokra visszavezethető száműzetése szülőföldjéről súlyosan sérti az emberi jogokat. Nem meglepő így tehát, hogy nem csupán a nyugat-európai monarchiákban, hanem még a kelet-európai köztársaságban, Bulgáriában is a kommunizmus bukását követően a külföldre kényszerült cár visszatérhetett hazájába és ezen kívül elkötelezett és aktív politikai szerepet is vállalhatott (a trónigény fenntartása nélkül).

A XX. század folyamán az alkotmányos monarchiák fenntartása mellett szóló politikai érvek egyre komplexebbé váltak. Amint arról már korábban is szó volt, számos uralkodó manapság is szimbolikus jellegű események főszereplője. Azonban ezek mögött gyakran komoly politikai hatalmi akciók is állhatnak. A szimbolikus politikai hatalom gyakran nem válik valóságos aktus mozgatójává, s csak jelképes marad. A jelképes hatalom fenntartásával azonban továbbra is az uralkodó kezében marad a politikai beavatkozás és a legális erőszak egy eszköze a politikusok féken tartása és az illegális cselekedetektől való távoltartásuk érdekében. Így az öntörvényű politikai vezetéssel szemben hangoztatott legfőbb érv továbbra is az, hogy a legtöbb alkotmányos monarchiában megmaradt az uralkodó kezében a miniszterelnök eltávolításának joga.

 

Hét érv a monarchia mellett:

- Egy örökös uralkodó valószínűleg kompetensebb módon vállalná az államfő szerepét, mint egy megválasztott elnök, hiszen nevelése már gyerekkora óta hazája szolgálatának jegyében történik.

- Egy monarchia állami reprezentációs költségei és az államfői intézmény fenntartásának költségei kedvezőbbek a köztársaságénál, hiszen a választások hiánya megkíméli a költségvetést, amellett, hogy az uralkodó saját forrásokból is gyarapodhat, nincs szüksége a közkiadások felhasználására, az elnököt megillető kényelmi szolgáltatásokra valamint nyugdíjra sem.

- Az a versengés és kritika, amelyeknek az elnökjelöltek a választás és kampány során olyannyira kitettek, károsítják és negatív irányba tolják az államfői intézmény reputációját sok esetben.

- Mivel a köztársasági elnök gyakran párttag, (az uralkodó pedig ezzel szemben a pártpolitikán kívül helyezkedik el) kevésbé alkalmas arra, hogy semleges módon képviselje országát és annak állampolgárait.

- Míg az elnöknek érdekek és ideológiák határozzák meg cselekvéseiket, a monarcha függetlenül uralkodhat.

- Az uralkodó könnyebben válhat a nemzeti egység szimbólumává mint egy elnök.

- Egy köztársaságban az államfő személyének folyamatos változása bizonytalansághoz vezet, míg a monarchia uralkodója a szimbolikus kontinuitás megtestesítője. A monarcha az állandóság mellett a politikai stabilitás garanciája is egyben. A történelem azt bizonyítja, hogy a monarchiák eltűnésével a polgárháborúk és totalitariánus rendszerek kialakulása valószínű, mint ahogyan az történt a jakobinus Franciaországban, a náci Németországban és a kommunista Oroszországban illetve Kínában.


 

 

 

E témához ajánlom Gavrilo Došen blogját. Монархистичка Иницијатива
http://monarchists.blogspot.com

2 komment

Címkék: köztársaság royalizmus alkotmányos monarchia

Ajánló

2008.11.23. 17:33 anders

Ezúttal Stalker - egy konzervatív forradalmár gondolatait ajánlom, főként azoknak, akik a történelmi témájú írások iránt érdeklődnek.

Az oldal mottója: "Csak azok az elveszett emberek, akik feladják saját maguk." (Hans-Ulrich Rudel)

 

 
 

 

"Ez a blog azzal a céllal jött létre, hogy a szó eredeti, valós értelmében felfogott jobboldaliság, konzervativizmus, monarchizmus iránt érdeklődök számára különféle írásokat, gondolatokat, olvasnivalót, érdekességeket nyújtson; szigorúan a hagyományos, tradicionális európai értékek mentén."


 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló

A cigánybűnözésről és a magyarellenességről

2008.11.12. 12:07 anders

"Rendőri túlkapás vagy tudatos magyarellenesség? Lehet-e párhuzamot vonni az '56-os forradalom ötvenedik évfordulóján történtek és a dunaszerdahelyi véres szombat között? Tendencia-e az, hogy ha magyart vernek, aláznak meg, akkor csend van Európában, de ha cigány- vagy zsidóellenességet vizionál valaki, máris megmozdul a nemzetközi közvélemény? Hol vannak a liberális jogvédők? Az emberi és kisebbségi jogok mellett harcosan kiállók? Hol van Gusztos Péter, Lévai Katalin, Mohácsi Viktória és a többiek..?" (Siklósi Beatrix - Éjjeli menedék, Echo Tv)

Ezeket a sorokat olvasva nem tűnik meglepőnek, hogy a magyar önérzet manapság kialakította azokat az önvédelmi mechanizmusokat és kitermelt olyan szervezeti formákat, amelyek képesek hatékonyan e nép érdekeit szolgálni. Ez csupán annyiban örömteli, hogy a liberális eszmeiségnek szolgaian megfelelni szándékozó, s éppen ezért a társadalom hagyományos és megtartó értékeinek megóvásában már magatehetetlen kormányzati intézményrendszer mellett létezik néhány olyan kezdeményezés, amely e fontos részfeladatok megoldásában még valamit is tehet.
Az elmúlt hónapok hozadéka egyben az is, hogy mára már nyíltan lehet beszélni olyan kérdésekről, mint a cigánybűnözés és a magyar kisebbséget ért rasszista indíttatású támadások ügye. Azonban e témák közbeszédbe helyezése még nem jelent egyben megoldást is. A felmerült problémákra választ jelentő cselekvés legfőbb gátló tényezője pedig Magyarország jelenlegi alkotmányos kereteken nyugvó jogrendszere. Nem adhat okot semmiféle bizakodásra ugyanis az, hogy a fennálló hatalmi struktúrákban az éppen jelenleg beágyazott szereplők és döntéshozók liberális felfogással, felszínesnek tűnően (azonban igenis tudatosan) kezelik a nemzetstratégiát érintő kérdéseket. Ezért fordulhat elő, hogy a magyar érdekekért idehaza és a szerencsétlenül megrajzolt határokon túl fellépő emberekkel szemben a hatalom minden alkalommal a legnagyobb szigorral intézkedik, ahelyett hogy a magyar társadalmat eltartó és gazdasági erejét képviselő rétegét fenyegető valódi bűnözőkkel szemben lépne fel következetesen. Amíg az itt említett keretek és a jelenlegi demokratikus berendezkedés fennáll, addig csupán olyan érdekcsoportok által vezérelt, cselekvésképtelen kormányok váltogatják majd egymást, amelyeknek közös érdeke csak a mostani struktúrák fenntartása valamint a nemzeti önvédelemre irányuló akaratok eliminálása lesz. Napjainkra ezért azok válnak megbélyegzetté és azokkal bánnak bűnözőként, akik e rendszer haszonélvezőit jelentő szűk elitréteg létet fenyegetik és ritka alkalmakkor veszélyeztetik is. A valódi bűnelkövetőkkel szemben pedig azért nincs érvényesülő hatalmi akarat, mert e réteg létével és tevékenységével egyáltalán nem jelent veszélyforrást rájuk nézve.

Hitünk szerint csak egy alapjaiban más államforma nyújtotta társadalmi berendezkedés lehet az, amelyben az állampolgárt állampolgárként, a bűnözőt pedig bűnözőként kezelik.


Morvai Krisztina 2008. november 9-én, a budapesti Vértanúk terén elhangzott beszédében gyakran kitért az itt olvasható gondolatok tárgyalására is.

A beszéd második fele: 

1 komment · 12 trackback

Címkék: magyar bűnözés rasszizmus nemzetiségpolitika

Ajánló

2008.11.12. 01:03 anders

Ezúttal egy olyan hazai blogot ajánlok, amely egyéves megjelenése során mindig hűen közvetítette a monarchista gondolatokat. Az itt megjelent cikkek történelmi visszapillantások, valamint korunk és a minket körülölelő világ jelenségeire adott konzervatív magyarázatok. Az oldalon található összefoglalókat ajánlom minden royalista eszmével szimpatizáló olvasónak!

Várjuk a királyt!
monarchista.blogspot.com

"Tudja Ön, hogy hányadik köztársaságban él jelenleg?
Királyságunk csak egy van!"

2 komment

Címkék: ajánló

süti beállítások módosítása