"Rendőri túlkapás vagy tudatos magyarellenesség? Lehet-e párhuzamot vonni az '56-os forradalom ötvenedik évfordulóján történtek és a dunaszerdahelyi véres szombat között? Tendencia-e az, hogy ha magyart vernek, aláznak meg, akkor csend van Európában, de ha cigány- vagy zsidóellenességet vizionál valaki, máris megmozdul a nemzetközi közvélemény? Hol vannak a liberális jogvédők? Az emberi és kisebbségi jogok mellett harcosan kiállók? Hol van Gusztos Péter, Lévai Katalin, Mohácsi Viktória és a többiek..?" (Siklósi Beatrix - Éjjeli menedék, Echo Tv)

Ezeket a sorokat olvasva nem tűnik meglepőnek, hogy a magyar önérzet manapság kialakította azokat az önvédelmi mechanizmusokat és kitermelt olyan szervezeti formákat, amelyek képesek hatékonyan e nép érdekeit szolgálni. Ez csupán annyiban örömteli, hogy a liberális eszmeiségnek szolgaian megfelelni szándékozó, s éppen ezért a társadalom hagyományos és megtartó értékeinek megóvásában már magatehetetlen kormányzati intézményrendszer mellett létezik néhány olyan kezdeményezés, amely e fontos részfeladatok megoldásában még valamit is tehet.
Az elmúlt hónapok hozadéka egyben az is, hogy mára már nyíltan lehet beszélni olyan kérdésekről, mint a cigánybűnözés és a magyar kisebbséget ért rasszista indíttatású támadások ügye. Azonban e témák közbeszédbe helyezése még nem jelent egyben megoldást is. A felmerült problémákra választ jelentő cselekvés legfőbb gátló tényezője pedig Magyarország jelenlegi alkotmányos kereteken nyugvó jogrendszere. Nem adhat okot semmiféle bizakodásra ugyanis az, hogy a fennálló hatalmi struktúrákban az éppen jelenleg beágyazott szereplők és döntéshozók liberális felfogással, felszínesnek tűnően (azonban igenis tudatosan) kezelik a nemzetstratégiát érintő kérdéseket. Ezért fordulhat elő, hogy a magyar érdekekért idehaza és a szerencsétlenül megrajzolt határokon túl fellépő emberekkel szemben a hatalom minden alkalommal a legnagyobb szigorral intézkedik, ahelyett hogy a magyar társadalmat eltartó és gazdasági erejét képviselő rétegét fenyegető valódi bűnözőkkel szemben lépne fel következetesen. Amíg az itt említett keretek és a jelenlegi demokratikus berendezkedés fennáll, addig csupán olyan érdekcsoportok által vezérelt, cselekvésképtelen kormányok váltogatják majd egymást, amelyeknek közös érdeke csak a mostani struktúrák fenntartása valamint a nemzeti önvédelemre irányuló akaratok eliminálása lesz. Napjainkra ezért azok válnak megbélyegzetté és azokkal bánnak bűnözőként, akik e rendszer haszonélvezőit jelentő szűk elitréteg létet fenyegetik és ritka alkalmakkor veszélyeztetik is. A valódi bűnelkövetőkkel szemben pedig azért nincs érvényesülő hatalmi akarat, mert e réteg létével és tevékenységével egyáltalán nem jelent veszélyforrást rájuk nézve.

Hitünk szerint csak egy alapjaiban más államforma nyújtotta társadalmi berendezkedés lehet az, amelyben az állampolgárt állampolgárként, a bűnözőt pedig bűnözőként kezelik.

Morvai Krisztina 2008. november 9-én, a budapesti Vértanúk terén elhangzott beszédében gyakran kitért az itt olvasható gondolatok tárgyalására is.

A beszéd második fele: