A monarchiák csoportosítása legegyszerűbben a hatalomgyakorlás módja alapján végezhető. Mivel az utóbbi időben többen az abszolút és az alkotmányos monarchia keresőkifejezések segítségével találtak rá erre a blogra, így ezúttal e két fogalom rövid magyarázata olvasható az alábbiakban, viszonylag egyszerűbb, közérthető megfogalmazásban. A wikipédia helyett...

A monarchia típusai

Abszolút monarchia

Olyan kormányzási forma, ahol az uralkodó (a monarcha) saját birtokán, országában és annak állampolgárai felett hatalmát szabad gyakorolhatja. Minden állampolgár, és az ország területe is valamilyen formában tulajdonát is képezi. Abszolút monarchiában nem létezik alkotmány, sem olyan egyéb jogi alapokon nyugvó testület, amely a szuverén uralkodót korlátozza. Az abszolút monarchia intézménye az állampolgároknak a születésétől fogva szerepére jól felkészített uralkodóba vetett bizalmát jelenti.
Ezen államformára a legjobb történelmi példát XIV. Lajos Franciaországa jelenti. A feltételezhetően tőle származó idézet, L'état, c'est moi (az Állam én magam vagyok) jól kifejezi az abszolút monarchia legfőbb alapelvét (a szuverenitás egy személyben való megtestesülése). Habár Lajos királyt a legtöbbször pazarló és fényűző életmódja miatt érték bírálatok, s uralkodásának legismertebb jelképe a versailles-i palota, a történészek mégis az egyik legsikeresebb abszolút uralkodónak tekintik a Franciaország trónját oly hosszú ideig elfoglaló koronás főt. Revizionista történészek legújabb elméletei szerint azonban Lajos király abszolút uralma mégis megkérdőjelezhető, hiszen valójában a nemesség és az udvar hatalmi egyensúlya jellemezte a korszakot.
Oroszországban egészen 1905-ig kormányoztak abszolút módon a cárok. A XVIII. század hajnalán Nagy Péter jelentősen csökkenteni tudta a nemesség befolyását, megerősítve ezáltal a központi, cári hatalmat, bürokratikus rendőrállamot alakított ki. Az abszolutizmus e hagyományait a továbbiakban Nagy Katalin és későbbi cárok is követték. Csak II. Sándor cár szorgalmazott első alkalommal bizonyos reformokat, többek között az önálló igazságszolgáltatás létrehozásával, Oroszországban azonban mégsem szövegeztek meg alkotmányt és nem állítottak fel népképviseleti gyűlést sem egészen az 1905-ben kitört forradalomig.
A történelem folyamán az abszolút monarchiát azzal igazolták, miszerint az uralkodók isten kegyelméből gyakorolják hatalmukat, az általuk alkotott jog pedig istentől származik. A legtöbb európai uralkodó, de különösképpen az orosz cárok kinyilvánították, hogy az isteni kegyelem folytán felsőbb autokratikus hatalmat gyakorolhatnak, ebben pedig semmi sem korlátozhatja őket. I. Jakab és I. Károly angol uralkodók megkísérelték saját országukban is alkalmazni e jogelveket, azonban - többek között - Károly abszolutista törekvéseitől való félelem polgárháborút robbantott ki. A folyamatos liberális térhódításnak köszönhetően a XIX. században az istentől eredő joggyakorlást a legtöbb nyugati országban már elavult alapelvnek tekintették. Ez alól Oroszország volt kivétel, hiszen itt a cár hatalomgyakorlási módszerei még mindig e magyarázat által nyertek igazolást.
Jelenkorunk létező abszolút monarchiái Brunei, Omán, Szaúd-Arábia, Szváziföld és a Vatikán.

Alkotmányos monarchia

Olyan kormányzati forma, ahol az uralkodó hatalmát nemzeti alkotmány korlátozza. A legtöbb alkotmányos monarchiában parlamentáris rendszer működik, ahol a választott vagy öröklés útján trónra kerülő király vagy királynő az államfő, tényleges végrehajtó hatalmat birtokolva, míg a közvetlenül vagy közvetett módon megválasztott miniszterelnök pedig a kormány vezetője. Az alkotmányos monarchia ezen fajtája korlátozott monarchiaként is ismert.
Az alkotmányos monarchia először a francia forradalom idején jelent meg. Bonaparte Napoleon inkább a nemzetet megtestesítő monarchaként fogta fel saját uralmát, elutasítva ezáltal trónra kerüléséhez egy felsőbb égi hatalom szerepének képzetét. Ez a felfogás érvényesült aztán a későbbi monarchiákban is a kontinensen. Georg Wilhelm Friedrich Hegel 1820-ban megjelent Jogfilozófiájában a kortárs politikaelmélet, a protestáns keresztény erkölcs és a természetjog alapján igazolta a monarchia ezen fajtájának létjogosultságát. Hegel korának európai és a japán alkotmányos monarchiák  fejlődéséből ugyanakkor előre látta, hogy az alkotmány által korlátozott hatalommal rendelkező uralkodó szerepe a nemzet megtestesítésén túl csupán a veszélyhelyzetben fenntartandó alkotmányos kontinuitás megtartása lesz. Mindazonáltal a Hegel által felvázolt uralkodó korlátozott, ceremoniális szerepe nagyban hasonlít a mai elnöki jogkörére (lásd az európai és az izraeli parlamentáris demokráciák esetében). Előrejelzése ma már prófétai meglátásnak tűnhet a modern világ igényeihez illeszkedő kormányzási módszer tekintetében (legyen szó akár választott vagy kinevezett államfőről). Az orosz és a francia elnökök erős hatalmuknál fogva pedig szintén az említett hegeli típus példái.
Napjaink alkotmányos monarchiái közül a legtöbbet Nyugat-Európában találjuk. Ide tartozik például az Egyesült Királyság, Hollandia, Belgium, Norvégia, Spanyolország, Luxemburg, Monaco, Liechtenstein és Svédország. Ezen országok állami gyakorlatában a miniszterelnök a mindennapi kormányzati teendő letéteményese, míg a király vagy királynő (vagy más monarcha, mint például Luxemburg esetében a nagyherceg, vagy pedig Monaco és Liechtenstein esetében a herceg) csak kisebb teendőket végez, vagy még annyit sem. Minden monarchia különböző mértékű hatalommal ruházza fel az uralkodót. Hollandiában, Dániában és Belgiumban például az uralkodó egy képviselőt nevez ki a választásokat követő kormányalakításról döntő parlamenti szavazás idejére, míg Norvégiában a király a kabinet különböző ügyeket érintő döntéseinél pedig személyesen elnököl.

Forrás: http://sites.google.com/site/monarchyrevival/introduction

Egyre sürgetőbbé válik a világ monarchiáinak visszaállítása és minél kifejezettebb megőrzésük. Hiszen minden nemzet büszke lehet történelmi királyságára, az alattvalók pedig a monarchia intézményrendszerére, amely a hatalmi ágak közötti egyensúlyért és az állampolgárok védelméért felelős. A monarchiák vezetői hosszú történelmi országirányításnak köszönhetően hatalmas gyakorlati tapasztalatot halmoztak fel, megelőzve a demokráciát. Mindez pedig jóval a köztársaságok térnyerése előtt történt.

Monarchiák a világban

Történelem

A monarchia az egyik legrégebbi kormányforma, amely a törzsi hierarchiából ered. Hosszú évszázadokon keresztül határozta meg minden ország történelmét, s ez idő alatt az intézményrendszer maga is változáson ment keresztül. Az 1800-as évektől kezdve a legtöbb monarchiát eltörölték, s a mára megmaradtak többsége pedig alkotmányos monarchia. A mai monarchiák közül csak néhány ország abszolút monarchia: Brunei, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Szváziföld és a Vatikán. Az uralkodó meghatározott hatalmat képvisel még Jordániában és Marokkóban is. A legújabban Nepálban törölték el a monarchiát, amikor is az ázsiai ország 2008-ban köztársaság lett.

Afrika

A fáraók három évezreden keresztül uralták Egyiptomot, (Kr. e. kb 3150-től Kr. e. 31-ig), mígnem a Római Birodalom elfoglalta a területet. Ugyanebben az időben számos királyság létezett a közeli Núbiában. Az Afrika szarván elterülő Aksumita Birodalmat (Kr. e. IV.-I. század) és a későbbi Etiópiai Birodalmat (1270-1974) is különböző uralkodók vezették. Hailé Szelassziét, az utolsó etióp császárt államcsínnyel mozdították el hatalmából. A Kanem Birodalom (700-1376) Közép-Afrikában volt virágzó állam. Királyságok - mint például a Kongói Királyság (1400-1914) - Dél-Afrikában voltak jelen. Az erőskezű afrikai uralkodó közé tartozott a benini oba, aki Benin Birodalmat irányította. Az oba (akinek az Oyo régióban Oyo Alaafin volt a címe, s a helyi joruba nyelven királyt vagy uralkodót jelent) egy időben a nagyhírű Joruba Oyo birodalmat vezette. Az igbó származású Opobo Jaja uralkodása alatt Opobo egy kis, ámbár gazdag afrikai királysággá fejlődött, s az egyik legfontosabb pálmaolaj kereskedelmi központtá alakult. Az Afrika meghódításáért folytatott küzdelemben az európaiak elfoglalták vagy megvásárolták az afrikai királyságokat, újakat alapítottak és Európai uralkodókat ültettek a trónra.

Európa

Az európai történelem során több tucat monarchia létezett, melyek közül a legtöbb ma már nem létezik. Néhány monarchia független országokra szakadt (Osztrák-Magyar-Monarchia), másokat pedig forradalmak söpörtek el (Az Orosz Birodalmat az 1917-es forradalom döntötte meg), míg akadnak olyanok is, amelyek egyetlen korona alatt egyesültek (például az aragoni és a kasztíliai korona, amelyek a Spanyol Királyságban egyesültek)
Manapság hét királyság, három hercegség (Andorra, Liechtenstein és Monaco), egy nagyhercegség (Luxemburg) és egy szuverén városállam (Vatikán) maradt csupán Európában. Andorra helyzete közülük azért is különleges, mivel a mindenkori kinevezett urgelli bíboros és a francia elnök a két társherceg, vagyis a törpeállam vezetői.

Ázsia

Kínában a wang címet alkalmazták az uralkodó megjelölésére a tíz királyság és a Csing-dinasztia (1644-1912) előtt. A Han-dinasztia alatt (Kr. e. 206-Kr. u. 220) Kína területén több kisebb királyság működött, melyek egyben a Kínai Birodalom alkotórészei is voltak. Manapság csak a japán uralkodó az egyedüli, aki a császár címet viseli.

Amerika

Monarchiák már hosszú idővel az európai kolonizáció előtt léteztek a kontinensen. A Kolumbusz előtti korszakban olyan címeket használtak az Újvilágban, mint a Cacique (Hispaniola és Puerto Rico szigetén), a Tlotoani (az aztékoknál a atlepetl-ek, vagyis a kisebb államok vezetőit Nahuatl-nak nevezték), Ajav (a majáknál), Sapa Inka (az inka birodalomban) és a Morubixaba (mely a régi tupi nyelvben a főnök szót jelöli).
A felfedezések korában a kolonizációnak köszönhetően az európai uralkodók hatalmas területeket szerezhettek meg. Néhány gyarmat elszakadt és függetlenné nyilvánította magát (mint például az Egyesült Államok a függetlenségi háborút követően, vagy a latin-amerikai államok azok függetlenségi háborúi után). Kanada és a Brit Nyugat-Indiák önkormányzatot nyertek, így a brit monarchia részei maradtak, ma pedig a Brit Nemzetközösség országai közé tartoznak.
Mindemellett a folyamattal egy időben független, önálló monarchiák is kialakultak. I. Maximilian 1863 és 1867 között mexikói császárként uralkodott, míg a Braganza-ház két tagja, I. és II. Péter pedig Brazília császáraként 1822 és 1889 között.

Forrás: http://sites.google.com/site/monarchyrevival/Home

A fenti, II. Lipóttól származó jelmondatot támasztja alá még az a néhány érv, amelyek itt olvashatók. A felsorakoztatott pontok az alkotmányos monarchia államforma mellett szólnak.

A monarchia előnyei

Nacionalizmus

Az uralkodók bármely miniszterelnöknél vagy elnöknél hazafibbak. Országuk iránt csak szeretetet éreznek. Míg egy kormány- vagy államfő akármelyik országban betölthetné pozícióját, addig az uralkodó csak saját hazájában foglalhatja el a trónt. Így a királyok és királynők nemzethű érzelmei egyben saját érdekükké is válik. Minden uralkodónak természetes törekvése ezért minél inkább hozzájárulni a nemzetépítés folyamatához. Bárki, aki befektet vagy hozzájárul valamihez, idővel ragaszkodni kezd hozzá, ugyanúgy mint a monarcha saját országához. Mindebből kitűnik, hogy a nacionalizmus szempontját tekintve a monarchia életszerűbb, mint a szélsőséges demokrácia vagy a köztársasági államforma.

Civilizáció

A világtörténelem bizonysága szerint civilizációs fejlődés inkább monarchiákban valósult meg. Ha Asoka és Akbar nem lettek volna, ma nem beszélhetnénk indiai civilizációról. A kínai nagy faltól az egyiptomi piramisokig minden monarchiákban született. Nem volt olyan nagy civilizáció, ahol ne jutottak volna hosszabb időre trónra uralkodócsaládok. A monarchia civilizációt teremt.
A köztársaság viszont destrukciót hoz magával. Kikiáltásának előzmányeit pedig gyakorta ezrek halála jelenti. Kambodzsában például 1,7 millió áldozata volt a monarchia eltörlésének. Az 1990-es évek válságát Magyarországon, Csehszlovákiában, Romániában, a Szovjetunióban, Irakban, Iránban, stb. a köztársasági eszme megerősödése okozta.

Kvalifikáció

Az uralkodó uralkodásra születik. Palotában látja meg a napvilágot. Ez az otthona és iskolája is, ahol a jó kormányzásra nevelik. Arra tanítják, hogy udvarias, békés, türelmes természetű, alázatos és segítőkész legyen, ennélfogva oktatása kifogástalan. Eléggé hamar éretté válik ahhoz, hogy már fiatal korában megtartson egy országot. A miniszterelnök és az elnök csak később kezdi politikai tevékenységét, miután egy bizonyos életkort már elért, s a munkába állással párhuzamosan tanulmányaik befejeződnek. Ennek köszönhetően az uralkodó magasabb kvalifikációval rendelkezik, mint a már említett két tisztség képviselői, így az egyéni kvalifikációt tekintve a királyság bármely más államformánál jobb politikai rendszer.

Hatékonyság

Amennyiben egy uralkodó a hatalom fő forrása, a krízishelyzetek alkalmával gyorsabban hozhat döntést, mint bármely választott törvényhozás vagy külsődleges kormányzó testület. Egy szélsőséges demokráciában, köztársaságban minden egyes döntés csak hosszas folyamat árán nyerhet létjogosultságot.

Pártatlanság

Az elnök vagy miniszterelnök egy költséges és bonyolult választási eljárás után nyeri el ideiglenes posztját, ezt követően pedig választói felé elszámoltatható marad. Eszmei tartozással adóznak az őket hatalomhoz segítők felé. Így veszélybe kerülhet azok egzisztenciája, akiket valamilyen oknál fogva mégsem képes megközelíteni. Ezzel ellentétben egy uralkodó nem tartozik elszámolással semmilyen érdekcsoport, politikai párt vagy intézmény felé sem. Nem mások segítsége által nyeri el a vezetés lehetőségét. A korona minden esetben a különböző pártok és csoportok felett áll. Személye szabad és ő is eként tekint minden állampolgárra. Kezeit nem köti meg semmi és senki, így a monarchia  pártatlanság tekintetében megelőzi a szélsőséges demokráciát vagy a köztársaságot.

Korrupció

A kormány- és államfők esetében a korrupció nyilvánvaló, hiszen egy bizonyos csoportot képvisel, akik felé politikai hűséggel tartozik. Továbbá a jelöltek számára túl költséges választásokon való részvétellel megnő az esélye, hogy illegális támogatásokat is elfogadjanak. Gyakran bűncselekmények elkövetőivé is válnak ezáltal. Egy uralkodó ezzel szemben nem tartozik semmilyen érdekcsoportnak, így nem válhat korrupció részesévé sem.

Képviselet

Egy választott és nem kinevezett köztársasági elnök és a kormányfő egy csoportot vagy pártot képvisel, míg az uralkodó a nemzet egészét reprezentálja.

Politikai stabilitás

A politikai stabilitás alapfeltétele a hosszú távon felmerülő ügyek megoldhatóságának. Az egyik politikai párt számára elsődleges célok egy másik párt számára már kevésbé élveznek kedvező pozíciót a prioritás tekintetében. Ha egy kormánypárt pedig elbukja a soron következő választásokat, akkor pedig a hosszú távú célok megvalósítása is elmarad. Egy monarchia kormányzata előtt ismeretlen az ehhez hasonló probléma, hiszen az uralkodó élete végéig a trónon marad. Így a monarchia az államirányítás leghosszabb idejű formája.

A demokrácia megőrzése

A történelem már bebizonyította, hogy a demokrácia intézménye kizárólag monarchiákban tekinthető biztosnak. Köztársaságban a demokrácia kedvezhet akár a hadseregnek, akár egy pártnak is, de a monarchia miállndig egyenlő esélyeket biztosít minden embernek, hiszen az uralkodó nem részese a érdekek harcának.

Fékek és egyensúlyok

Az legtöbb államban általában két vagy több párt verseng a hatalomért. Mindegyik saját értékrendszerrel és önálló programmal rendelkezik. Akár egy vagy több párt alkotja a kormányt, mégsem gyakorolhat ellenőrzést más pártok felett. Ezt csak az uralkodó teheti meg. Az uralkodó a hatalmi egyensúly fenntartása érdekében közvetít és beavatkozik az egymás ellen fellépő pártok között.

Forrás: http://sites.google.com/site/monarchyrevival/advantages-of-monarchy

Konzervatív portrék III.

A konzervatív és más említésre méltó elődeink portréi közül a folytatásban ezúttal gr. Mikó Imre, Zsedényi Eduárd, Hám János, Ürményi József, Benedek Lajos, hg. Esterházy Pál Antal, gr. Teleki József és gr. Pálffy Miklós életrajza jelent meg az alábbi címen.

http://viribusunitis.blog.hu/media/file/portrek.htm

A válogatást Verena állította össze. Az írásokhoz ajánlom még a Régi Magyar Konzervativizmus blogot.

A magyar állam főméltóságai

Szent Istvántól napjainkig

A lexikon (második, bővített, átdolgozott kiadás) tartalmazza a magyar királyok, köztársasági elnökök, az elnöki tanács elnökei; az erdélyi fejedelmek, kormányzók és vajdák; a magyar kormányzók, a miniszterelnökök, a nádorok, az országbírók és a horvát-szlavón bánok életrajzát, alfabetikus sorrendben, a főméltóságok fogalmának magyarázatával, sok képpel illusztráltan, könnyen kezelhető kézikönyv formájában. A közel négyszáz oldalas kötetet ajánlom mindazoknak, akik a magyar történelmi személyiségek élete iránt érdeklődnek. Bár a könyvben megtaláljuk nagyjaink életrajza mellett a legutóbbi korok jelentéktelenebb alakjait is, mégis a tájékozódás és ismeretszerzés biztos forrása Markó László ajánlott műve. Már az első kiadást is rendkívól hasznosnak ítélte meg a közönség, hiszen például a középkori tisztségviselőkről szinte sehol máshol nem lehet adatot fellelni.

Kiadja a Helikon Kiadó
Megjelent 2006-ban