Ferencváros ítéletet mondott

Téli napnyugta a magyar demokrácia fölött

A 2009. január 11-én a budapesti IX. kerületi 12. számú országos egyéni választókerületi, időközi országgyűlési választás első fordulójában bebizonyosodott: az embereknek nincs szüksége a jelenlegi politikai rendszerre. Az elmúlt húsz évben szinte minden ma is jelenlévő párt és politikai erő bizonyíthatott. Ez eddig azonban nem sikerült. Ehelyett az emberek inkább elfordultak a politikától.

A Ferencvárosban a szavazáson (az egyébként időközi választásokon megszokott alacsony részvételhez képest is) kimondottan kevesen vettek részt, mely állításnak hátterében az áll, hogy a többség távolmaradásával is véleményt nyilvánított. Egyértelműnek látszik, hogy a választópolgárok többsége nem kér a fennálló politikai struktúra által kínált lehetőségek egyikéből sem. A demokrácia legitimitásának alapja pedig a magas választási részvétel lenne. Ennek hiányában nem beszélhetünk valós választói akaratot megjelenítő politikáról. A ferencvárosi - a szavazatok elégtelen száma miatt - érvénytelen választáson a jogosult mintegy 31.000 választópolgár közül csupán alig több mint 8000 szavazott érvényesen. Ez alig éri a 26%-ot, mely egyben azt is jelenti, hogy az 50%-os küszöb alatti részvétel miatt érvénytelen (és értelmetlen) volt a szavazás. Ennek tudatában szinte teljesen közömbös információ, hogy a fideszes jelölt 59%-ot, a második legtöbb szavazatot szerzett szocialista jelölt 23%-ot, míg a JOBBIK jelöltje 8,5%-ot szerzett. Nem fontosak ezek az adatok, mint ahogyan egyedül csak a választási részvétel mutatja a lényeget: az 1989-es köztársaság újabb csúfos vereséget szenvedett a rendszer legitimitását kezében tartó legfontosabb entitás részéről, a választópolgártól.

A legtöbb szavazatot szerző Bácskai János szerint "az emberek kifejezték akaratukat a változás mellett. Elegük van az egykori koalíciós partnerekből". Az első mondata kétségkívül igaz. Azonban az embereknek nem csak a kormánypártokból van elegük. A 31.000 lehetséges szavazatból csupán 4.700-at begyűjtő képviselőjelölt nem alkalmas ugyanis arra, hogy magáról azt állítsa, hogy a többség akaratát képviseli.

Hány időközi vagy bármilyen országgyűlési választás, politikai megmérettetés szükséges még ahhoz, hogy felismerjük, a harmadik magyar köztársaság 1989-ben lefektetett rendszere megbukott?