Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



1916. november 21.

2008.04.22. 09:33 anders

Ferenc József király

1830. augusztus 18. – 1916. november 21.


A legéberebb és leggondosabb emberi szem örökre lecsukódott.

A komoly és szelíd aggastyánfej, amelyet a születő és sírjukba szálló nemzetségek úgy megszoktak már, mint a holdat az éjben, immár pihenőre tért.

A tiszta bölcsesség, amely titokzatosan és megnyugtatóan világított, nagy magasságban gyermekkorunk játékai és férfikorunk harcai fölött, nincs többé.

„Európa első gavallérja” – így nevezte el Ferenc Józsefet a külföld – letette koronáját a mulandóság oltárán és elment oda, ahol a magyar királyok és római-német császárok hosszú, komor és hallgatag sorokban pihennek.

Mi mai magyarok már úgy tekintettünk fel hozzá, mint a világtörténelem egy nagyszerű, eleven monumentumára. Alakját mi nem tudjuk elfogulatlan szemmel megmérni. Annyit azonban tudunk, hogy nagy és kivételes jelenség volt minden idők fejedelmei között.

Ő volt az a király, aki erősebb volt a végzetnél és a halálnál is. a hős, aki le tudta győzni a balszerencsét. A sors rettenetes csapásokat mért reá, de sem megtörni, sem megalázni nem tudta és ő, a királyi hős, mint dicsőséges győző került ki ebből a párviadalból.

Tüzes és véres tengeren keresztül jutott fel ősei trónjára, tüzes és véres tengereken keresztül száll le ősei kriptájába. Ébredező nemzetek szenvedélyes erővel ostromolták egykor hatalmát. És akik ellene lázadoztak, azok lettek trónjának legerősebb oszlopai és akik ellene harcoltak, azok soraiból támadtak leghívebb szövetségesei. Soha még király nem aratott ennél fényesebb győzelmet a népek fölött.

Apai, hitvesi, rokoni szívét a görög sorstragédiák minden szörnyű fájdalma sújtotta. Ő törhetetlen bátorsággal, érintetlen méltósággal, fokozott kötelességtudással nézett az élet szemébe. Soha még férfi nem aratott ennél dicsőbb győzelmet önmaga fölött.

Életével a világtörténelem egy grandiózus fejezete ért véget. Az élete száz pilléren nyugvó óriási híd volt, mely a táblabírák országától a szociális evolúciók világába vezetett. Midőn először vonult ki hadserege élén, jatagános szerezsánok jártak a paripája mellett; midőn utoljára tartott szemlét a seregei fölött, hadi repülőgépek cikáztak a feje fölött. Szeme előtt ősi birodalmak roppantak össze, hatalmas dinasztiák törtek le, új nemzetek tömörültek és új nagyhatalmak támadtak fel. Az emberek, az események, a gondolatok szemkápráztatóan tarka népvándorlása vonult el előtte.

A föld nem egyszer megremegett lába alatt. Sőt aggkorában sorsdöntő hősévé kellett válnia a legnagyobb kataklizmának, amelyet a világ valaha látott. Ő azonban mindenkor, a világháború vészteljes forgatagában is félelem és kevélység nélkül állott magas őrhelyén, ahová a Gondviselés állította.

Bölcs tekintete elfordult a Tegnap fájdalmas emlékeitől, elsiklott a Ma viharai mellett és kutatva mélyedt a közelgő Jövőbe.

Isten, akiben oly forró áhítattal bízott, pihenőt engedett neki. Mi pedig ssírjába visszük a legkötelességtudóbb férfit, aki valaha királyi koronát viselt a fején.

Az Árpádok örökösét, Habsburg Rudolf, V. Károly, Mária Terézia unokáját fejedelmi gyászpompa kíséri kriptájába. De százezer fáklyánál fényesebben lobog a szeretet, a hála és a kegyelet, amelyet a magyar nemzet érez.

(Új Idők 1916. november 26. XXII. évfolyam, 49. szám)

Szólj hozzá!

Címkék: osztrák magyar monarchia

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr62436576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása