Viribus Unitis!

Sokszor felbukkanó témát jelentenek a liberalizmus és a tradicionalizmus képviselőinek vitájában az amerikai polgárháborút kiváltó morális-társadalmi okok. Az erről szóló két cikkből álljon itt egy-egy rövid idézet, amelyek a háború előzményeinek lényegét a legjobban összefoglalják:


"Közelebb áll a valósághoz az a megállapítás, mely szerint a déliek az európai eredetet büszkén felvállaló, a hagyományokat tisztelő, elsősorban földműveléssel foglalkozó, vallásos emberek voltak. A jenkik ezzel szemben a liberális, Európából a jobb élet reményében csak szerencsét próbálni érkezett, kevésbé kvalifikált tömegből kerültek ki."


"Dél és észak valódi ellentéte a két nagyon is eltérő kultúrkör gyökereiből fakadt. A spanyol és francia hatásokat is mutató arisztokratikus déli társadalom európai hagyományokra épült, valójában Európa nyúlván ya volt egy másik kontinensen. A déliek a földben, a családban, a becsületben, a természetes rangsorban, a hagyományok megtartó erejében hittek, a természet adományait bölcsen használták, nem pedig felélték. Az európai hagyományokat megtagadó, pénzelvű, mohó északiak számára a föld, a természet nem örök szentség, hanem vadászterület volt. Délen tudták, hogy csak a hierarchikus, tagolt társadalo m lehet egészséges, míg az északiak az elvakult (mellesleg képtelen) egyenlősdit hirdették."

Éljen sokáig Őfelsége, Ferenc József, isten kedvező kegyelméből Asztria császárának és Magyarország apostoli királyának dicső emléke mindörökké!

A következő linken megnyíló cikk a modern európai monarchista mozgalmakról szól. Tanulsága, hogy a royalizmus valóban létező és jelenlévő irányzat.

"Max Weber szerint a parlamentáris monarchia uralkodója jelenti a politikusok hatalomvágyának legvégsőbb korlátját, hiszen őt nem választják, hanem egész életére örökli címét. Talán éppen e felismerés teheti a monarchizmus eszméjét rokonszenvessé a választók demokráciától elforduló többségének."

A tradicionalitás szerves, alkotóerejét és bölcs hosszútávú gondolkodását, előrelátását birtokló arisztokratikus Széchenyi, vagy a radikális, a pillanat embereként, felforgató, haladónak csúfolt nézeteket valló lázadó Kossuth?

A letölthető dokumentum nem kívánja eldönteni a kérdést, kizárólag tényeket sorol fel.


Kossuth síremlékének részlete, a Magyar Királyság címerével

Az itt található két letölthető dokumentum (.pdf) a magyar történelem sötét időszakát tárja fel. Az írások az 1919-es eseményekről szólnak, korhű megfogalmazásban, ugyanis a Rózsa-féle családi naptárban jelentek meg 1920-ban. Mai szemmel nézve ugyan nem illeszthetők be a polikai korrektség keretei közé, s nem is nevezhetők mainstream nézeteket közlő cikkeknek, azonban mégis tanulságos történelmi eseményeket elevenítenek meg, továbbá olyan jelenségről adnak számot, amelyek a későbbi korok emberének intő példaként szolgálhatnak. A megidézett történelmi személyiségek (mint például vitéz Nagybányai Horthy Miklós) megelevenedő beszédei ma is útmutatást jelenthetnek.

    Az írások egy átmeneti korszakban születtek. Azon a Magyarországon, ahol az ezeréves királyság eszméjét megtépázták, s a vörös internacionalizmus nevében kifosztottak, hagyományaitól pedig megfosztották. Az említett időszak a Monarchia végóráit jelentette. Máig tartó vitát jelent a tanácsköztársaság rémuralma, a román megszállás, és a király nélküli királyság ekkor kialakult feltételei is. A két írás az említett éra politikájának lenyomata: az akkor átélt események rövid, időben közel rögzített vázlata.

---

"... sok proletár hitt az ámításnak, osztályöntudatát pedig még a sok hitegetésnél is jobban emelte a burzsoá-osztály teljes letörése. A zsidó népbiztosok és rokonságuk, no meg a sok bennfentes munkás is egész nap autózhatott, míg a burzsoá gyalog járt, vagy villamoson szorongott. Tanult keresztény urak, úriasszonyok, sőt József főherceg felesége és leánya is verejtékes munkával keresték meg mindennapi kenyerüket, míg az osztálytudatos kommunista munkás a Várban, Városligetben vagy az utcákon sétált dologtalanul."




"Szerettük és becéztük ezt a Budapestet, amely azonban az utolsó években a magyar nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a fővárost. Ez a város megtagadta az ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet színeit… és vörös rongyokba öltözködött… Börtönbe vetette és elűzte hazájukból legjobbjait, azonkívül egy év alatt elprédálta összes javainkat!"