Bastille - a liberális legenda

Néhány gondolat egy kétszázhúsz éves ámításról

Baloldali értelmiségi körök - és úgy általában az egész nyugati világ demokrata, republikánus gondolkodói - idén emlékeznek meg az általuk nagynak nevezett 1789-es francia forradalom kétszázhuszadik évfordulójáról. Ünneplik a két évszázad meg ugyanennyi évized óta ránk szabadított liberális szellem igazi hódításának kezdetét. Ünneplik és ünnepeltetik. Azokkal, akik hallgatnak rájuk, mert ők az iskolapadban a marxitsta történelemírásnak köszönhetően még "nagy" és "haladó eszmeiségű" forradalomról tanultak. És persze azokkal is, akik nem tanulták - de tudni vélik, hogy ez a dátum, 1789. július 14. valami újnak a kezdete.  Mindez  így igaz és kétségkívüli, ugyanis valóban innentől számítjuk a liberális gondolkodásmód megjelenését az európai politikai gyakorlatban.

Ennek a forradalomnak valóban újszerű hozadéka volt. Ez is vitathatatlan. Ennek megítésése azonban politikai nézőponttól függően más. Ellentétben a liberális és szocialista felfogással, a franciaországi események nem a "zsarnokság" pusztulását jelentették és a megjelenő szabadság érzését hozták el, hanem sokkal inkább annak a felsötétlő, önzéssel és romlott erkölcsiséggel teli baloldali rémképnek az uralmát jelentették, mely által ekkor elhintett szellemi magvak később az 1848-as forradalmakban, majd pedig 1918-19-ben kezdtek beérni - a mennyiség fölénye látszatának és a minőség elhalványulásának kíséretében.

Ennek az - igencsak eltérő megítélésű - eseménysorozatnak kétségkívül legismertebb jelképe lett a Bastille, mely elnevezésével a zsarnokság szinonímájaként épült be a köztudatba, kitartó és ügyes liberálisok destruktív szellemi befolyásolása révén. S hogy a csőcselék terrorjellegű rémuralmával, vagyis az említett véres megtorlást jelentő forradalommal kapcsolatban élő liberális legendák és mítoszok mennyire azonosak a valósággal, az álljon párhuzamban azokkal a tényekkel, amelyekre nemrég derült fény az egyik első számú jelképnek számító Bastille erődjével kapcsolatban.

Hány foglyot szabadítottak ki a Bastille ostromakor?

1789. július 14-én a nyolcvankét veterán, harcképtelen katona és harminckét svájci gárdista által védett Bastille-t a francia forradalom söpredéke megostromolta. Az uszítók által izgatott és feldúlt állapotban lévő utcai társaság az erőd parancsnokát Monsieur de Launey-t kivégezte, az őröket fogságba ejtette, az építményt pedig földig rombolta.
Mindeközben hét - szellemi értelemben véve maguk közé tartozó - foglyot szabadítottak ki. Az e jelenetet ábrázoló későbbi lelkesítő festmények alapján azonban könnyű lenne azt hinni, hogy büszke forradalmárok százai tódultak ki az utcákra a francia trikolórt lengetve. Az igazság ezzel szemben az, hogy csupán néhány embert tartottak itt lakat alatt az ostrom idején. Ebben az időszakban, XVI. Lajos uralkodásakor, főként azokat zárták a legfeljebb ötven fő befogadására alkalmas erődbe, akiket a király vagy miniszterei parancsára tartóztattak le, összeesküvés vagy felforgató tevékenység vádjával.

A börtönben a felkelők így aznap mindössze hét foglyot találtak: négy okirathamisítót, két elmebeteget és Solages grófot, aki szexuális eltévelyedésért és gyilkosságért ült. A két őrült egyike egy angol vagy ír férfi volt, akit Major Whyte-nak hívtak és derékig érő szakállt viselt és Julius Caesarnak képzelte magát.

Komfortos börtön?

Az idekerült magas rangú urak általában ugyanolyan luxus körülmények között éltek, mint a civil életben, annyi különbséggel, hogy a személyi szabadságuk korlátozva volt. Az előkelők a börtönben nem is cellával, mint inkább lakosztállyal rendelkeztek. A foglyok saját ízlésük szerint rendezték be ideiglenes otthonukat, ahol általában az inasaik is velük együtt laktak. A Bastille a legkomfortosabb, legbarátságosabb börtön volt egész Franciaországban.

A párizsi emberek, néhány napos lázongást követően csak azon egyszerű okból ostromolták meg a Bastille-t, mert falai mögött fegyvereket és lőszert tároltak. Az emberek mindössze ezeket a fegyvereket követelték,az uszítók számos szóbeszédétől megrettenve. A foglyok kiszabadításáról szóló későbbi történetek tehát szintén csak legendának számítanak.

Az épület további sorsát illetően pedig ismert, hogy mivel a nép a Bastille-t a hathatós propaganda révén a zsarnokság jelképeként tartotta számon, a forradalom hevében földig rombolta a börtönt. Két nappal később, a komédiás Pierre-François Palloy irányítása alatt megkezdték az építmény törmelékeinek elszállítását...

Készült a http://www.geographic.hu és a http://femina.hu cikkeinek felhasználásával.

Végtelen tolerancia - végzetes következmények

Migrációs trendek Magyarországon és az Európai Unióban

Konzervatív nézőpontból korunk egyik legégetőbb kérdése a magyarországi és az európai kontinenst egészében érintő bevándorlás. A migrációval kapcsolatos statisztikákból kimutatható trendek sokszor riasztó jövőt jósolnak nekünk magyaroknak, európaiaknak. Liberális értelmezés alapján azonban mindezen folyamat szükségszerű és egyben támogatandó is az egyetemes emberi jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Úgy tűnik azonban, hogy a liberálisoknak oly fontos emberi jogok éppen az itt már az ősidők óta megtelepedett népekre nem vonatkozik. Nem hivatkozhatunk mi magyarok a minket megillető jogainkra sem az elszakított területeken a többséggel, sem a csonka-országban a betelepült kisebbségekkel szemben. Ha e hozzáállás nem változik meg és továbbra is a jelenlegi feltételek érvényesülnek, akkor az öngyilkosságra készülő Európa és annak közepén Magyarország, mint befogadó, toleráns állam, lassú, végzetes átalakulásának lehetünk részesei néhány évtizeden belül. S ezen átalakulás során a - még a jelenben megmaradt - értékeink elvesznek, s mások, máshonnan érkezők fogják saját értékeiket (és érdekeiket) a miénk fölé helyezni...

A magyarországi bevándorlás kapcsán kialakult évtizedes vitához készült letölthető írás a jelenlegi alacsonynak mondott migrációs arányszámokkal, a trendekkel, ennek okaival, lehetséges következményeivel valamint biztonságpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. Cáfolja a liberális vádat, mely szerint Magyarországon a bevándorlókkal szembeni intolerancia érvényesülne valamint felhívja a figyelmet az anyaországi és az elszakított területeken élő magyarság arányának megváltozását érintő lehetséges káros következményekre.

Idézetek az írásból:

"Ellentmondásos a bevándorlás-ellenesség vádja is. Annak ellenére, hogy több szerző gyakran idegenellenességgel vádolja Magyarországot, kikezdve az ország „migrációs tűrőképességét” a bevándorlókkal szembeni negatív viszonyulást hangsúlyozzák ki, mégis kevés olyan államot találunk Európa térképén, amely toleránsabb magatartást tanúsított  volna bármely idegen népcsoport iránt. Ezt bizonyítja az a tény, miszerint Magyarország a legbefogadóbb államok egyike. Nyugat-Európában szeparáltan élnek az úgynevezett kisebbségek, Svédországban, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában jelentik a legnagyobb problémát az ott élő, be nem illeszkedő – s beilleszkedni, a többségi társadalom szokásait, kultúráját elfogadni nem kívánó – idegenek. Magyarországon nem ismertek azok az erőszakos cselekménysorozatok, etnikai-faji jellegű villongások és konfliktusok, amelyek a nyugat-európai országokban mindennapossá váltak a bevándorlás mértékének és jellegének következtében. Mindez cáfolatot jelent arra, hogy Magyarországon ellenségként tekintenének a bevándorlókra."

"A migráció lehetséges formáit segítségül hívó népességpótlás megvalósítása során a hazai lakosság fogadókészségét érdemtelen lenne figyelmen kívül hagyni, hiszen 2020-ban – a jelenlegi bevándorlási volumenek mellett – a lakosság közel tíz százaléka lenne külföldi vagy olyan, aki röviddel azelőtt még külföldi állampolgár volt. (Ez az arány jelenleg az 1,5 százalékot sem éri el.) S ez, amennyiben nem magyar nemzetiségűek közül rekrutálódna, akkor összes következményeivel együtt a lakosság etnikai struktúráját változtatná meg, amennyiben pedig a szomszédos országok ötven százalékos csökkenése még meglévő kohéziós erejük megroppanását idézhetné elő."

Amikor a kevés is sok [Letöltés (pdf)]

Húszéves determináltság

Az ehelyütt már sokszor részletezett 1989-es oktrojált keretekről írt június elején Jobbágyi Gábor cikket Keresztény rabszolgák címmel. A szövegben a szerző rámutat azokra a kevésbé ismert tényekre és eseményekre, amelyek húsz évvel ezelőtt olyanra formálták a magyar demokrácia alapstruktúráját és intézményeit, amilyennek ma már egyre többen látjuk az ismereteink és mindennapi tapasztalataink alapján.

"A demokrácia a látszatkeltés államformája." (Balczó András)
 

Részlet a cikkből:

"Szóljunk a joglyukakról, a jogkáoszról. Kevesen tudják, de az Antall-kormány készen kapta az alaptörvényeket – alkotmány, választójogi, társasági törvény stb. –, s csak kétharmados többséggel lehetett volna változtatni rajtuk. 1989–90-ben hatalmas volt az egész társadalomban a lelkesedés. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain úgy látszott, a nómenklatúra megszelídül, önként és békésen beleegyezik egy polgári-demokratikus jogállam kiépítésébe. Akkor se tudta senki, ma sem sokan: az MSZMP és kormánya részéről három kiváló csúcsjogász már két-három éve készítette elő a jogi rendszerváltást, munkájukat jól felkészült szakértői apparátus segítette. Tárgyaló partnerük a Nemzeti Kerekasztalnál néhány valóban derék, jó szándékú ügyvéd és jogtudós volt, akik hirtelen belecsöppentek a folyamatba, és a napi munkájuk mellett, háttérapparátus nélkül dolgoztak.

Ma már tudjuk, szándékosan becsapták, átverték őket – minket, a társadalmat. Lázasan folyt az új törvények megalkotása, s a hozzáértő sem vette észre azokat az apró lyukakat, hiányosságokat, amelyek következő húsz évünk rákfenéjét jelentették. A rengeteg lyuk közül csak egy-két példa: nem lehetett észrevenni, hogy a választási csalások ellen gyakorlatilag lehetetlen fellépni, vagy hogy a minisztereknek, parlamenti képviselőknek gyakorlatilag nincs büntetőjogi felelősségük. Ki hitte volna, hogy a "megtért" nómenklatúra így két választást csalhat el, s prominenseik, szétlopva a nemzeti vagyont, milliárdosok lesznek, mert az állam tulajdonáról, az azzal való rendelkezésről szintén nem volt szó."

Az eredeti írás elérhető itt.

Jelen, jelek, jelzők, jelenségek

A fenti címmel jelennek meg a veszprém megyei Rácz Tibor blogbejegyzései, melyek aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, monarchista nézőpontból. Versek, rajzok és videók színesítik az oldalt, ahol jól megférnek egymás mellett a különböző jobboldali szellemi irányzatokat idéző írások.

Ifj. monarchista

A blog jelszavai: királyságért, hazáért. A közelmúltban indult monarchista blog szerzője a magyarságról és aktuálpolikai kérdésekről értekezik, hiánypótló témákat bemutatva. "Egy ifjú monarchista gondolatai ősi államformánkról, történelmünkről, és mindenféléről, ami ehhez kapcsolódik."

Regnum! portál

A néhány hónapja indult internetes portál célja, hogy ma Magyarországon a királyságunk alternatíváját mutassa fel mindenki számára, aki érdeklődik ez iránt, vagy aki kiutat keres a jelenlegi össztársadalmi krízisből. A legnagyobb terjedelmű magyar monarchista blog egyre bővülő szerzői csapatával a legszélesebb körű monarchista gondolatokkal foglalkozik részletesen, igényes megfogalmazásban.

Subterranean Sounds

Rendhagyó módon ezúttal egy zenei blogot ajánlok, Subterranean Sounds néven, ahol igényes kialakítás mellett élvezhetjük a

• Neofolk
• Dark Ambient
• Expeimental
• Industrial
• Neoclassical
• Classical
• Metal
• Hardcore

stílusú zenéket, letöltési lehetőséggel és számlistákkal.

Az oldal mellé ajánlom még a szerkesztő http://norveg77.livejournal.com/ címen elérhető blogját is.