Elárult ország - elárvult vidék
Aránytalan rendőri fellépés itt, elégtelen biztonság ott. Budapest és a vidék 2009-ben
Harminchét előállított, harminchét hazafi, harminchét meghurcolt ember volt az, akikről a magyar rendőrség beszámolt a március 15-i ünnep másnapján kiadott közleményében. Ezzel a rendőrség működésének eredményességét kívánta bemutatni - sikertelenül. Kétes hírnév ugyanis ez, hiszen a harminchét demonstráló, járókelő, ünnepségen részt vevő ember a véleménynyilvánítás egyetemes, demokratikus szabadságjogát gyakorolva csak az ideiglenesen kormányon lévő és a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó kormány által hozott rendelet ellen, de legtöbb esetben - mint az utóbb kiderült - még csak az ellen sem vétett.
A rendőrség közleményéből és más hírforrásokból megtudtuk, hogy olyan embereket vittek el és hurcoltak meg, valamint megalázó bánásmódnak tettek ki, akik véleményüknek, nemtetszésüknek adtak hangot az élősködő, illegitim kormányzatot bírálva. Szabálysértésnek számított a könyv, a transzparens, a gázspray, a zászlórúd, de még a cumisüveg is szemet szúrt a hatalom fegyveres emberének.
Miközben a magyar rendőrség jelentős anyagi forrásokat sem kímélve olyan mértékű kapacitással rendelkezhetett, hogy a veszélyesnek ítélt embereket igazoltassák, majd egyenként rabszállítóval a Gyorskocsi utcába vigyék, ahol az orvosi vizsgálatot követően legalább további nyolc-tíz embert foglalkoztatva, bilincsben, megalázó bánásmóddal (meztelenre vetkőztetés, hozzátartozó értesítésének megtagadása, használati tárgyak elkobzása) az említett fogda zárkáiba kényszerítsenek, nem beszélve a keletkező iratanyag kezelésének költségeiről, addig az ország számos pontján példátlan bűncselekmények sorozatás követték el a rendőri jelenlét hiányában - cigányok. Megint cigányok.
Félő volt - és bekövetkezett - hogy a rendőrség jelentős nagyságú állományának a fővárosba rendelése az ország lakosságának nagy részében aggodalommal teli félelmet kiváltva a vidéket kiszolgáltatott helyzetbe hozta.
Nyíregyházán aznap százhatvankét autót rongáltak meg, miközben a rendőrségnek nevezett, kormány által távirányított agresszív horda a nembűnözőket terrorizálta Budapesten. Az üggyel kapcsolatos hírügynökségi jelentés szerint egyelőre még nem lehet tudni semmit az elkövetőkről, de az világos, hogy ez is annak következménye, hogy rendőr nélkül hagyták a vidéket.
Még az ünnepet megelőzően, március 14-én éjjel a bicskei Klub Andorában mintegy tízfős cigány galeri verekedést provokált ki két, a helyszínen szórakozó fiatallal. Az eset következtében az egyik agyrázkódást szenvedett, míg a másik egyetemista fiatalnak a száját kellett összevarrni. A helyszínre kiérkező két rendőr felmérte az erőviszonyokat, majd erősítés helyett - mivel a magyar srácok pechére a vidéki rendőröket felrendelték, hogy hazafiakat zaklassanak a nemzeti ünnepen - mentőt hívtak.
Szintén ugyanezen nap Nógrádmegyeren mintegy százötven főt számláló felfegyverzett, így nyilvánvalóan támadó szándékú, cigányokból álló csőcselék vette körül a helyi templomot és fenyegette meg a papot, majd a településen a JOBBIK helyi szervezetének elnökét, a két gyermekét egyedül nevelő, állandó állása mellett jelenleg is tanulmányokat folytató Bacsa Szilviát. Rendőr a közelben sem volt.
Mára odáig jutottunk, hogy az időközben rendőri "védelemtől" mentessé vált, kiürült Budapesten is megtámadhatták cigányok a közrendvédelmi szerv tagját - ezúttal fejszével, a VIII. kerültei Köztársaság téren - mindössze egy laptopért és egy mobiltelefonért.
Ezek az esetek csak a legkiemelkedőbb bűncselekményeket jelentik az elmúlt napok eseményei közül. Vajon hány bűncselekményre nem derült fény és vajon hányat nem hoztak még nyilvánosságra?
Vajon meddig tűri még az ország, hogy állampolgárainak biztonságát nap mint nap kockára teszik? Vajon tűrnie kell egyáltalán?
Egy zászlórúd, cumisüveg, önvédelem céljára vásárolt gázspray vagy egy könyv nem közbiztonságra különösen veszélyes eszköz, ellentétben azokkal az eszközökkel (szamurájkard, baseball ütő, fejsze), amelyek a cigányhordák mindennapos garázdálkodásai során előfordulnak.
A rendőrség március 15-i fellépése a még megmaradt bizalom utolsó láncszemét is elszakította az állampolgár és a rendvédelmi szervezetek kapcsolatában. A rendőrség már nem rend őre tovább, csupán a kormány által a hazafias érzelmű emberekre szabadított csürhe (tisztelet a kivételnek...), akik a valódi bűnelkövetőktől félve egyéni frusztráltságukat a tisztes, törvénykövető polgárok ellen való aránytalan fellépésük során vezetik le, miközben a nagyobb csoport - melynek ilyenkor ők büszke tagjai - által nyújtott biztonságot élvezik.
Az idén húszéves magyar köztársaság koporsójára újabb szeg került március 15-én. Ezáltal a magyar rendőrség felmondta íratlan szerződését az államot alkotó polgárokkal, nyílt terepet biztosítva így az egyre nagyobb számú bűnöző, beilleszkedni nem képes csoportoknak.
Egy napon e bűnözők fogják jelenteni az igazi veszélyt - nem a hazafiak.