A Bagrationi uralkodócsalád tagjai már a IX. században hercegi rangot nyertek Grúziában. A családi legenda szerint a bibliai Dávid királytól származnak. Bár hosszú uralkodásuk már régen véget ért, a család mégis a grúz nemzet és történelem élő szimbóluma még napjainkban is. Történetük integráns részét képezi Grúzia történelmének, s ezen összefonódás még ma is nyilvánvaló. A Bagrationi-család vezette grúz monarchia a kaukázusi országban meghatározta a nemzetépítés máig élő hagyományait. A kultúra és az oktatás felé nyújtott folyamatos támogatásuk pedig a művészetek felvirágzását hozták Grúziában.

Királyi múlt és jövő a Kaukázusban 

A Bagratidák visszatérése

Grúzia vészterhes időkkel teli történelmében csupán az elmúlt közel egy év eseményeit kell jobban szemügyre venni, ha a királyi hagyományok megtartásának szükségességét kívánjuk megérteni. A kaukázusi ország jól példázza, hogy a XXI. században is milyen fontos szerepet tölthet be egy-egy régebb óta egész országokat irányító uralkodócsalád a stabilitást jelentő jólét érdekében folytatott politikákban.

Bár Grúzia nagy része 1801-ben és az ország területének egésze pedig kilenc évvel ezt követően elveszítette szuverenitását és uralkodóját, a több mint kilenc évszázadon át uralkodó Bagrationi-család tagjai ezt követően oroszországi nemesek lehettek. S bár az említett família az idők során két nagyobb ágra szakadt és így két trónkövetelő is akad, mégis a királyság eszméibe vetett hit egyre erősebbnek bizonyul. Ezt támasztja alá, hogy II. Ilia, Grúzia katholikosza 2007. októberében olyan felhívást tett közzé, melynek értelmében az országnak vissza kellene térnie a királyság intézményéhez, mégpedig alkotmányos monarchia formájában. A vallási vezető úgy véli, hogy „az uralkodó lesz Grúzia egységének garanciája és az ország lakosainak védelmezője”. II Ilia felhívta a figyelmet arra, hogy „a terv realizálásának feltételei adottak, és az beteljesíti a grúz nép álmát és elősegíti a különböző ellentétek elcsitulását.” Az egyébként Bagrationi családi gyökerekkel rendelkező, három évtizede a grúz egyház élén álló katholikosz köztiszteletben álló személyiség, tekintélye pedig vitathatatlan.

A visszaállítandó trónra legtöbb eséllyel pályázó igénylő a család Mukhrani ágából származik. David Bagrationi-Mukhrani herceg kiváló kapcsolatokat ápol a jelenlegi kormányzattal. Szoros baráti és reményteli munkakapcsolatokkal rendelkezik főként olasz és spanyol nemesi családokkal. Igényének gyenge pontja, hogy a családnak ezen ága a XVI. század óta nem adott uralkodót az országnak, s David herceg pedig csak 1999-ben költözött ősei hazájába, véget vetve ezáltal a Mukhrani-ág kétszáz éves száműzetésének. Vele szemben a Gruzinski-ágból származó Nugzar Petrovich Bagration-Gruzinski születésétől fogva, s szovjet megszállás ideje alatt is mindvégig Grúziában élt, s apai ágon egyenes leszármazottja XII. Györgynek, az utolsó grúz királynak. Azonban igényei alátámasztására mindez egyelőre kevésnek bizonyul, hiszen nem rendelkezik semmiféle kapcsolatokkal más uralkodóházak felé.

II. Ilia 2007-es felhívásában ugyan nem tett említést, hogy melyik ág trónigénylőjét támogatja, azonban arra kitért, hogy a leendő uralkodót fel kell készíteni a posztra, így felnőttek nem is jöhetnek szóba. A leendő királyt pedig a vallási vezetőnek személyesen kell kioktatni a grúz hagyományok szerint.

Az alkotmányos monarchia a katholikosz deklarációját megelőzően is népszerű államforma-elképzelés volt Grúziában. Az 1991-ben, vagyis Grúzia függetlenségének elnyerésekor bevezetett elnöki intézmény eltörlését először Georgij Haindrava volt miniszter és jelenlegi ellenzéki vezető vetette fel 2005-ben, amit azóta több politikus is támogatott. A 2007 végén kiadott elvi állásfoglalások mind a kormány és az ellenzék soraiból is bizakodást adhattak a királyság hívei számára. Az azóta eltelt időben azonban alábbhagyott a lelkesedés. Azok kerültek ki győztesen, akik az elnöki intézmény védelme érdekében Abházia és Dél-Oszétia elszakadásával fenyegettek. E pálfordulást jellemzi, hogy a parlament elnöke, Nino Burdzhanadze előbb kifejezte készségét, hogy a parlament nyílt ülésen vitassa meg a katholikosz felvetését, majd később az ország területi egysége helyreállításának elsőbbségére hivatkozva pedig már szkeptikussá vált. Mihail Szaakasvili elnök pedig egy alkalommal cinikusan megjegyezte, hogy akár ő is lehetne király, hiszen az ősei között Bagratidok is találhatóak.

A jelenlegi – minden remény szerint – ideiglenes hatalom képviselőinek meglehetősen arrogáns nyilatkozatai között találjuk az egyik kormánypárti képviselő, Giga Bokeria kijelentését, amivel a vallási vezető mondatait akarta másképp értelmezni. Szerinte a pátriárka nem kívánja a monarchia visszaállítását, hanem csupán annak elvi lehetőségére célzott, miután az ország alapvető problémái már megoldottak lesznek. Szaakasvili elnök pártjának, az Egyesült Nemzeti Mozgalom képviselői gyakran hivatkoznak a grúz állam előtt álló civilizációs és fundamentális feladatok, programok megvalósításának fontosságára az államforma kérdésének felmerülése idején.

Egyedül David Gamkrelidze ellenzéki vezető vállalta nyíltan, hogy kifejezésre juttatja a monarchiáról vallott nézeteit, amikor 2008 januárjában elmondta, hogy szívesen fogadná egy referendum kiírását az alkotmányos monarchia visszaállításáról. Ekkor Gamkrelidze négy ellenzéki párt támogatását élvezte az elnökválasztás előtt.

A grúz belpolitika azonban egészen más irányt vett 2008-ban. A Szaakasvili-féle politika következtében eszkalálódott nemzetiségi konfliktusok és a szomszédos Oroszországgal folytatott viszony megromlása végül az államiságot a végveszély szélére sodró háborút eredményeztek. Talán nem populista állítás, ha azt feltételezzük, hogy egy stabil monarchia vezetője, mely a nemzetiségek és a szakadár területek törekvéseit szintetizálni képes, biztosan nem hajszolta volna bele az országot egy ilyen tragédiába. Így azonban maradt az önérdekű ideiglenes hatalommal bíró elnök, akit csak egy esetleges soron következő választás mozdíthat el hatalmából. Más nem korlátozza. Nem úgy mint a királyt, aki a grúz hagyományoknak megfelelően gyermekkora óta országa érdekében történő cselekvésre nevelnek.

Grúziában az elmúlt év kiábrándultságot hozott, mellyel a rendszerváltást követő lappangó bizonytalanság is visszatért, rémisztő jövőképet lopva a mindennapokba. A monarchia ideje elérkezett, azonban más, idegen érdekek a mostani káoszban is több pozitívumot láttatnak, mint bárminemű más állami berendezkedésben. Idővel talán bebizonyosodik, hogy ez téves meglátás, s ezzel párhuzamosan egyre többen kívánják majd a királyság visszaállítását Grúziában. A Kaukázus nyugati felén pedig újra békés jövőt hozhat a Bagrationi uralkodócsalád.

(Képek: Grúzia zászlaja, a Bagrationi-család címere és David Bagrationi-Mukhrani herceg)