Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Szerbia királya, Александар Карађорђевић - 1. rész

2008.12.09. 18:32 anders

A következőkben egy szomszédos ország királyságának visszaállítására irányuló több szerző tollából publikált érveket mutatom be. A déli szomszédunknál kialakult tendenciák, melyek a monarchia népszerűségének növekedéséhez vezettek, azért is kiemelten fontosak számunkra, hiszen egyazon térségen belüli hasonló történelmű országról van szó. Szerbiában az elmúlt húsz, de még inkább a második világháború óta eltelt időszak eseményei rámutattak arra, hogy a jelen politikai káoszából kivezető utat a múlthoz való visszatérés, a királyság helyreállítása jelentheti.

A Szerb Királyság mellett szóló érvek közül elsőként Predrag Palavestra, Slobodan Vitanović, Dragoljub Mihailović, és Dušan Kovačević gondolatait közlöm.


 

Érvek a szerb királyság mellett

 

 

Prof. Dr. Predrag Palavestra (író, akadémikus)

 

Napjaink bizonytalan és nehéz körülményei között a Korona lehet az, amely legitimálhatná azokat a szükséges változtatásokat a nemzeti politikai életben, amelyek elfogadható megoldást kínálnak a szerb sorstragédia következményeire. A katonai vereségek következtében csalódott és kiábrándult polgárok közül sokan az állam stabilitásának zálogaként tekintenek a koronára. Olyan monarchiát óhajtanak, amely demokratikus elveken alapuló joguralmat képviselő erős, ámde szociálisan érzékeny kormánnyal és az állampolgárok egyenjogúságának elismerésével rendelkezik.

A városi közösségeknek kell elsősorban letelepedéssel stabilitást találniuk egy jobb életmód elérése érdekében. Az itt élő emberek nem adják fel nemzeti identitásukat, méltóságukat, és eltekintve a patriotizmus és áldozatvállalás elveitől, hazájukban maradnak egy nyílt társadalom, joguralom, a békés európai technológiai és gazdasági reintegráció megvalósulása reményében. A korona által a politikai és ideológiai törésvonalak felett biztosított – demokratikus jogelveken alapuló – állami stabilitásnak köszönhetően még a királyságot elavult államformának tekintő polgárok is a monarchia hívei lehetnek.

A monarchia népszerűsége manapság egyre nagyobb. A korona az érdekcsoportok felett áll és nem avatkozik be a mindennapi politikai életbe; önmagában a stabilitást reprezentálja azáltal, hogy nem vállal szerepet a hatalomért folytatott küzdelmekben. A korona nem vesz részt a politikai és pártversenyekben, azonban mindenki számára általános érvényű megoldásokat képes kínálni egy demokratikus társadalommal rendelkező parlamentáris országban.

 

Prof. Dr. Slobodan Vitanović (író, az Európai Kulturális Társaság volt tagja és a szervezet Szerb Központjának korábbi társelnöke)

A monarchiának nem csupán kétségbevonhatatlan hosszú és kivételes történelmi szerepe volt a szerb állam fejlődésében, hanem jelenkorunk és a közeljövő meghatározója is egyben.

A kommunista Jugoszlávián belül Szerbia nem volt valódi köztársaság, hiszen a képviselők élethossziglan gyakorolták hivatásukat. Az ország gyengeségei azonban mégis csak akkor mutatkoztak meg, amikor demokratikus parlamentáris köztársasággá alakult. A különböző politikai álláspontok közötti konfliktusokat nem lehetett megoldani, mint ahogyan az egyes vezetők és a kiemelkedő pozíciókra jelöltek közötti feszültség sem enyhülhetett, megosztva, depresszióba taszítva demobilizálódott a társadalom, így annak polgárai olyannyira egymás ellen fordultak, hogy képtelenség lett volna köztársasági elnököt választani. Egy ilyen körülmények között megválasztott elnök pedig nem is tudott volna meggyőző többséget maga mellé állítani.

Egy demokratikus parlamentáris monarchia előnyei ebben az értelemben nyilvánvalóak. Továbbá, az uralkodó az államot is szimbolizálja, vagyis a mögötte álló nemzeti egységet, így uralma nem befolyásolható az említett választási eljárások problémái által. Személyiségével, származásával, hírnevével és más uralkodókkal, államfőkkel való természetszerű kapcsolataival a királynak nagyobb szimbolikus hatalma van, mint ami egy bármennyi szavazatot is szerzett politikusnak adódhat.

Korunk monarchiái ősi, hagyományos gyökerekkel rendelkeznek, ugyanakkor mégis jól illeszkednek napjaink politikai tendenciáihoz is. A korona és az oltár kapcsolata tradicionalitás, azonban az állam és az egyház elkülönülése manapság realitás. A korona pedig egyesíti és egybeolvasztja mindezt, hiszen a monarchia a valláshoz és az egyházi eredethez kötődik, azonban a demokratikus, parlamentáris államforma jellegén keresztül ugyanakkor laikus is.

 

Dragoljub Mihailović

Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok (melynek államformájában soha nem jelentek meg monarchikus elvek) és az Európai Unió (melyet más országok mellett csupán hét monarchia alkot) nem érdekeltek abban, hogy Szerbia stabil állammá váljon, ÚGY VÉLEM, HOGY A XXI. SZÁZADI SZERBIÁBAN INKÁBB A KIRÁLYSÁG A MEGFELELŐ ÁLLAMFORMA A KÖZTÁRSASÁG HELYETT.

A kommunisták, azok gyermekei és unokái és átvedlett politikai örökösei is széles politikai mezőt irányítanak agresszív propagandájuknak köszönhetően, annak érdekében, hogy elidegenítsék a monarchia gondolatát a szerbektől. Ám annak ellenére, hogy ennek köszönhetően a monarchia vagy a király szó hallatán a választók egy része politikai ámokfutásba kezd, mégis ÚGY VÉLEM, HOGY A XXI. SZÁZADI SZERBIÁBAN INKÁBB A KIRÁLYSÁG A MEGFELELŐ ÁLLAMFORMA A KÖZTÁRSASÁG HELYETT.

Mindannak ellenére, hogy Őfelsége Sándor herceg kevésbé jól beszéli a szerb nyelvet, továbbá nem ápol jó viszonyt a királyi család más tagjaival és a fiai külföldön élnek, valamint ismerve, hogy az átvedlett kommunista titkosszolgálatok tagjai közvetlen környezetében mutatkoznak, még mindig ÚGY VÉLEM, HOGY A XXI. SZÁZADI SZERBIÁBAN INKÁBB A KIRÁLYSÁG A MEGFELELŐ ÁLLAMFORMA A KÖZTÁRSASÁG HELYETT.

Figyelembe véve, hogy ha valamiféle csoda következtében az átvedlett kommunisták elfogadnák egy referendum kitűzését az államforma kérdését illetően, s azon a monarchia mellett nem jelenne meg egyelőre elegendő támogató szavazat, még mindig ÚGY VÉLEM, HOGY A XXI. SZÁZADI SZERBIÁBAN INKÁBB A KIRÁLYSÁG A MEGFELELŐ ÁLLAMFORMA A KÖZTÁRSASÁG HELYETT.

MERT a király személye az, amely – mivel nem választott politikai szereplő, így nem is párttag – jobban kifejezi a szerb állam egységét, mint bármely beiktatott köztársasági elnök, legyen megválasztva akár közvetlenül, akár a parlament 51%-os „többsége” által, amely valójában a választópolgárok jelentősen kisebb hányadát jelenti.

ÉS MERT a király személye az, aki a szerb királyok örököseként és más európai uralkodók rokonaként bármely elnöknél jobban képes képviselni az országot külföldön.

 

Dušan Kovačević (drámaíró, korábbi portugáliai nagykövet, akadémikus)

A monarchia a legjobb, legrealistább és leggyakorlatiasabb lehetőség Szerbia számára. Ennek az államnak olyan alapokon kell építkeznie, amelyeken korábban is állt. Ha pusztán a gyakorlati paramétereket vesszük, mint az országimázst és az állami marketinget, akkor Szerbiában senki sem tudna például egy másik vagy egy hasonló államformával bíró ország vezetőjével (és Európa leggazdagabb országai ilyenek) folytatott telefonbeszélgetéssel olyan hatást elérni, mint a jelenlegi trónörökösünk, főképpen baráti és családi kapcsolatainak köszönhetően. Szerbiának modern és demokratikus országnak kell lennie. A herceghez fűződő saját kapcsolataim és barátságom alapján elmondhatom, hogy nem ismerek senkit, aki demokratább lenne Szerbiában. Ezért nem a monarchia valami elavult formájáról beszélünk itt, hanem inkább egy, az észak-európai országokéhoz, például a svédországihoz hasonlatos államformáról. Számomra ez nemesen egyszerűen hangzik – a Szerb Királyságról.

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia szerbia alkotmányos monarchia

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr61813512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása