Rendszerváltás a világ tetején
Elüldözték az utolsó nepáli királyt
Közel két és fél évszázados legitim kormányzás, monarchista hagyomány szakadt meg május 28-án Nepálban, amikor az országban kikiáltották a köztársaságot. A világ legmagasabban fekvő országában május 29-ét a köztársaság napjává nyilvánították. Valójában azonban fekete betűkkel és vérrel írott napja ez a dél-ázsiai hegyek népeinek.
Ennek a békének a fennmaradása az időközben mindinkább erősödő kommunista nyomás miatt azonban egyre bizonytalanabbá vált. Az országot korábban vezető Tribhuvan Bir Bikram Shah 1951-ben alkotmányos reformok nyomán eltörölte az addig öröklődő miniszterelnöki pozíciót és kabinetkormányzást vezetett be. Ebben az évben nyíltak meg az ország határai a külföldről érkezők előtt. A négy évtizeddel későbbi politikai reformoknak köszönhetően pedig már többpártrendszer működhetett az alkotmányos monarchiában. Ezt követően a kommunista pártok megerősödése zajlott. E pártok azonban nem csak a politikai életben küzdöttek, hanem utcai zavargásokkal és véres leszámolásokkal adták tudtára Nepál népének követelésüket: a királyság megszüntetését és az egypártrendszer kialakítását.
Az ezredfordulót követően az uralkodó többször a kormányfők eltávolítására kényszerült, azok tehetetlensége és nem megfelelő helyzetfelismerésük miatt. Ekkor a kommunisták már a politikai élet minden területén kiépített pozíciókkal rendelkeztek. 2006 április végén Gyanendra király a sorozatos tüntetések és terrorcselekmények hatására lemondott a teljhatalomról. A lemondása azonban nem oldotta a mesterségesen kialakított és a kommunisták által szított társadalmi feszültségeket. 2007 decemberének végén a parlament végül a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött. Az államforma megváltoztatását pedig csak az áprilisi alkotmányozó nemzetgyűlési választások utáni időkre halasztották.
A választást a maoisták nyerték, a második legtöbb szavazatot kapott Nepáli Kongresszus és az ugyancsak kommunista (marxista-leninista) párt előtt. A választáson egyébként tíz kommunista párt indult. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 560 : 4 arányban 2008 május 28-án eltörölte a kétszázharminckilenc éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította.
A királynak tizenöt napot szabtak meg arra, hogy kiköltözzön a királyi palotából, ahonnan már előzőleg bevonták a királyi lobogót és a nemzeti zászlóval helyettesítették azt. A palotából nemzeti múzeum lett, s mára a király képét eltávolították a pénzekről, neve pedig eltűnt a nemzeti himnuszból. Látszólag hirtelen zajlottak le ezek az események, pedig valójában több éves vagy évtizedes aknamunka kétes eredményei ezek.
Nem csupán egy erős dinasztia és egy államforma ért véget Nepálban. A különböző etnikumok nem csak egymással, de a természettel is páratlan harmóniában éltek itt mindig. Most ezt a harmóniát törték meg azzal, hogy idegen ideológiával megfertőzött tömegek felfegyverkezve a hagyományokra támadtak. Nem ismeretlenek azonban azok eszközök, amelyeket most Nepálban a kommunisták alkalmaztak. Hasonló módon lázítottak már Magyarországon is idegen érdekeket kiszolgálva az 1910-es években (melynek eredménye a monarchia széthullását követő tanácsdiktatúra lett) majd 1945 után a Szovjetunió nyomására a hazai kiszolgálóik (mely pedig az egypártrendszert majd az újabb szovjet diktatúrát eredményezte).
A Himalája országának lakói eddig nem ismerték a kommunizmus borzalmait, sem pedig a kapitalizmus gyötrő mindennapjait. Eddig az itteni emberek és uralkodójuk viszonyát természetes rend jellemezte, mától pedig az egyenlőség hamis jelszavával a királyság intézményei ellen támadhatnak önjelölt ateista vezetőket követve, amelynek az eredménye a történelmi tapasztalatok alapján csakis degenerált elitizmus lehet. Nepál történelmének legsötétebb napjaként említjük majd május 29-ét, amit ma még a köztársaság napjaként ünnepelnek a félrevezetettek.
Nepál utolsó uralkodóját veszítette el.
