Egy lehetséges kérdés:

A legitimizmus szükségszerűsége

- üzenet Sólyom Lászlónak és a republikánusoknak -

Sólyom László köztársasági elnök szerint most van új választásra szükség, annak érdekében, hogy Magyarország ne pararolja el a következő egy évet és a válságkezelésre alkalmas stabil kormány alakulhasson. Ez tulajdonképpen a hazai ellenzék kívánsága is a jelenlegi közvéleménykutatási eredmények ismeretében. Mindez azonban nem más mint az állampolgárok nem létező érdekére hivatkozott politikai szemfényvesztés.

Nincs szükség előrehozott választásokra. Így nem. A jelenlegi alkotmányos rendszer elavult, keretei nem felelnek meg a megváltozott társadalmi igényeknek, így szűknek bizonyulnak az országban kialakult válság hatékony kezelésére. A kormányfő lemondását követő médiaszínjáték az új miniszterelnököt illetően pedig csak arra ad lehetőséget, hogy az emberek elhiggyék: ők is beleszólhatnak valamilyen formában a hazai politika alakításába vagy hogy mindez a "változás" értük történik. Ez nincs így. Nem is történhet ugyanis semmi a magyar állampolgárok és a magyar nemzethez tartozók érdekében egészen addig, amíg nem áll helyre az 1918-ban megszakadt jogfolytonosság és a jelenlegi, eredetében oktrojált, s lényegében 1989-ben sem megváltoztatott alkotmányos kereteket nem számoljuk fel.

Egyúttal elérkezett az ideje annak, hogy a legitimizmus újra a politikai élet egyik meghatározó eszmei áramlata legyen. Akár már a halálraítélt jelenlegi politikai rendszerben, de még inkább egy másmilyen, a nem köztársasági berendezkedéshez közelítő alapokon nyugvó rendszerben a legitimizmus valós alternatívát jelenthet. A válság megoldásaként vissza kell tehát térnünk ahhoz a törvényes állam- és kormányformához, amely évszázadokon keresztül jelentette Magyarország számára a külső és belső biztonságot. Ez volt, s remélhetőleg újra lesz a Magyar Királyság.

E havi könyvajánlónkban az Osiris Kiadó Milleniumi Magyar Történelem sorozat négy kötetét mutatjuk be.

Vermes Gábor: Tisza István

"E Tisza István politikai életrajzát összefoglaló mű több célt is kitűz maga elé. Mindenekelőtt az újkori magyar történelem egy mellőzött, de fontos személyiségét kívánja bemutatni; emellett Tisza pályafutásán keresztül törekszik a dualizmus kori magyar politika és társadalom fő kérdéseinek feltárására; s végül a magyar vezető politikusok tevékenységének vizsgálata alapot teremt arra, hogy alapos elemzésnek vessük alá azt az ellentmondásos szerepet, melyet Magyarország a Monarchián belül és az első világháború idején a Központi Hatalmak táborában játszott."

578 oldal

Kiadja az Osiris Kiadó
Megjelent 2001-ben.

Tisza István - Válogatott politikai beszédek és írások

"A magyar polgári társadalom - a történészszakmán kívül - jelentős politikusait általában csak másodlagos ítélkezésekből és értékelésekből ismeri, néha korábban talán szemelvényeket olvashatott tőlük. Egy politikus életművének azonban legjobb forrása saját maga. Különösen akkor igaz ez, ha - mint Tisza István esetében - heves vitákat kiváltó személyiségről van szó. Tisza István beszédeiből és írásaiból nemcsak a klasszikus liberalizmus egyik sajátos magyar formája, a liberális konzervativizmus ismerhető meg, hanem a magyar parlamentarizmus egész problémaköre és a hagyományos magyar politikai gondolkodásnak egyik nagy formátumú szintézise is. Tisza István szövegeiből kiderül az is, hogy a XX. századra kialakuló különböző hazai progresszív irányzatok kérdéseire, kritikáira volt színvonalas liberálkonzervatív, nemzeti és keresztény szellemű politikai válasz is."

Szerkesztette: Tőkéczki László
461 oldal

Kiadja az Osiris Kiadó
Megjelent 2003-ban.

Hóman Bálint: A történelem útja

"Hóman Bálint a két világháború közötti történetírás kiemelkedő alakja. Kultúrpolitikusi, politikusi tevékenysége, pontosabban annak 1945-1989 közötti megítéséle azonban sajnálatos módonrávetült, összemosódott történetírói tevékenységével. Ennek eredménye, hogy a Magyar történet reprintjén kívül csak pénztörténeti monográfiája és Szent István-életrajza jelent meg a rendszerváltozás óta. Ez a reprezentatív válogatás olyan jelentős tanulmányait tartalmazza, mint például A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése, A székelyek eredete, Az első állami egyenesadó, A 14. századi aranyválság stb., és bemutatja módszertani-historiográfiai munkáit is."

544 oldal

Kiadja az Osiris Kiadó
Megjelent 2002-ben.

Magyar udvari rendtartás

"A főúri udvarok rendkívül fontos és sokrétű szerepet töltöttek be a mohácsi csatavesztés és Buda visszafoglalása közötti időszakban Magyarország és Erdély történetében. Az udvar politikai és kulturális intézmény volt, s működésének társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténeti szempontú megismeréséhez nélkülözhetetlenek azok a szabályzatok és instrukciók, melyek az udvar életének rendjét szabályozták. A kötet tematikus elrendezésben (az udvar, a konyha, az istálló, az erdő stb.), a teljesség igényével gyűjti egybe a 17. századi magyar főúri udvari rendtartásokat, az udvari tisztségviselőknek (udvarmester, udvari prefektus, asztalnok, komornyik, konyhamester, lovászmester stb.) adott utasításokat, illetve e tisztségviselők esküszövegeit, bepillantást nyújtva a főúri udvartartások hétköznapjaiba."

Szerkesztette: Koltai András és Sunkó Attila
287 oldal

Kiadja az Osiris Kiadó
Megjelent 2001-ben.

A demokrácia saját diktátoraink megválasztásának szabadságát, lehetőségét és jogát jelenti.

Az eredetileg angol nyelvű illusztráció szemléletesen fejezi ki e mondat tartalmát. A valódi jelentését azonban mindennapi életünk során tapasztalhatjuk meg. Az effajta demokrácia ideje leáldozott. Eljött újra a királyság ideje Magyarországon!

(A képre kattintva nagyobb méretben is elérhető)

Elárult ország - elárvult vidék

Aránytalan rendőri fellépés itt, elégtelen biztonság ott. Budapest és a vidék 2009-ben

  Harminchét előállított, harminchét hazafi, harminchét meghurcolt ember volt az, akikről a magyar rendőrség beszámolt a március 15-i ünnep másnapján kiadott közleményében. Ezzel a rendőrség működésének eredményességét kívánta bemutatni - sikertelenül. Kétes hírnév ugyanis ez, hiszen a harminchét demonstráló, járókelő, ünnepségen részt vevő ember a véleménynyilvánítás egyetemes, demokratikus szabadságjogát gyakorolva csak az ideiglenesen kormányon lévő és a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó kormány által hozott rendelet ellen, de legtöbb esetben - mint az utóbb kiderült - még csak az ellen sem vétett.

  A rendőrség közleményéből és más hírforrásokból megtudtuk, hogy olyan embereket vittek el és hurcoltak meg, valamint megalázó bánásmódnak tettek ki,  akik véleményüknek, nemtetszésüknek adtak hangot az élősködő, illegitim kormányzatot bírálva. Szabálysértésnek számított a könyv, a transzparens, a gázspray, a zászlórúd, de még a cumisüveg is szemet szúrt a hatalom fegyveres emberének.
  Miközben a magyar rendőrség jelentős anyagi forrásokat sem kímélve olyan mértékű kapacitással rendelkezhetett, hogy a veszélyesnek ítélt embereket igazoltassák, majd egyenként rabszállítóval a Gyorskocsi utcába vigyék, ahol az orvosi vizsgálatot követően legalább további nyolc-tíz embert foglalkoztatva, bilincsben, megalázó bánásmóddal (meztelenre vetkőztetés, hozzátartozó értesítésének megtagadása, használati tárgyak elkobzása) az említett fogda zárkáiba kényszerítsenek, nem beszélve a keletkező iratanyag kezelésének költségeiről, addig az ország számos pontján példátlan bűncselekmények sorozatás követték el a rendőri jelenlét hiányában - cigányok. Megint cigányok.

  Félő volt - és bekövetkezett - hogy a rendőrség jelentős nagyságú állományának a fővárosba rendelése az ország lakosságának nagy részében aggodalommal teli félelmet kiváltva a vidéket kiszolgáltatott helyzetbe hozta.

  Nyíregyházán aznap százhatvankét autót rongáltak meg, miközben a rendőrségnek nevezett, kormány által távirányított agresszív horda a nembűnözőket terrorizálta Budapesten. Az üggyel kapcsolatos hírügynökségi jelentés szerint egyelőre még nem lehet tudni semmit az elkövetőkről, de az világos, hogy ez is annak következménye, hogy rendőr nélkül hagyták a vidéket.
  Még az ünnepet megelőzően, március 14-én éjjel a bicskei Klub Andorában mintegy tízfős cigány galeri verekedést provokált ki két, a helyszínen szórakozó fiatallal.  Az eset következtében az egyik agyrázkódást szenvedett, míg a másik egyetemista fiatalnak a száját kellett összevarrni. A helyszínre kiérkező két rendőr felmérte az erőviszonyokat, majd erősítés helyett - mivel a magyar srácok pechére a vidéki rendőröket felrendelték, hogy hazafiakat zaklassanak a nemzeti ünnepen - mentőt hívtak.
  Szintén ugyanezen nap Nógrádmegyeren mintegy százötven főt számláló felfegyverzett,  így nyilvánvalóan támadó szándékú, cigányokból álló csőcselék vette körül a helyi templomot és fenyegette meg a papot, majd a településen a JOBBIK helyi szervezetének elnökét, a két gyermekét egyedül nevelő, állandó állása mellett jelenleg is tanulmányokat folytató Bacsa Szilviát. Rendőr a közelben sem volt.
  Mára odáig jutottunk, hogy az időközben rendőri "védelemtől" mentessé vált, kiürült Budapesten is megtámadhatták cigányok a közrendvédelmi szerv tagját - ezúttal fejszével, a VIII. kerültei Köztársaság téren - mindössze egy laptopért és egy mobiltelefonért.

    Ezek az esetek csak a legkiemelkedőbb bűncselekményeket jelentik az elmúlt napok eseményei közül. Vajon hány bűncselekményre nem derült fény és vajon hányat nem hoztak még nyilvánosságra?
  Vajon meddig tűri még az ország, hogy állampolgárainak biztonságát nap mint nap kockára teszik? Vajon tűrnie kell egyáltalán?

  Egy zászlórúd, cumisüveg, önvédelem céljára vásárolt gázspray vagy egy könyv nem közbiztonságra különösen veszélyes eszköz, ellentétben azokkal az eszközökkel (szamurájkard, baseball ütő, fejsze), amelyek a cigányhordák mindennapos garázdálkodásai során előfordulnak.
  A rendőrség március 15-i fellépése a még megmaradt bizalom utolsó láncszemét is elszakította az állampolgár és a rendvédelmi szervezetek kapcsolatában. A rendőrség már nem  rend őre tovább, csupán a kormány által a hazafias érzelmű emberekre szabadított csürhe (tisztelet a kivételnek...), akik a valódi bűnelkövetőktől félve egyéni frusztráltságukat a tisztes, törvénykövető polgárok ellen való aránytalan fellépésük során vezetik le, miközben a nagyobb csoport - melynek ilyenkor ők büszke tagjai - által nyújtott biztonságot élvezik.

  Az idén húszéves magyar köztársaság koporsójára újabb szeg került március 15-én. Ezáltal a magyar rendőrség felmondta íratlan szerződését az államot alkotó polgárokkal, nyílt terepet biztosítva így az egyre nagyobb számú bűnöző, beilleszkedni nem képes csoportoknak.

  Egy napon e bűnözők fogják jelenteni az igazi veszélyt - nem a hazafiak.