Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Hamis jelképek

2009.08.05. 13:10 anders

Bastille - a liberális legenda

Néhány gondolat egy kétszázhúsz éves ámításról

Baloldali értelmiségi körök - és úgy általában az egész nyugati világ demokrata, republikánus gondolkodói - idén emlékeznek meg az általuk nagynak nevezett 1789-es francia forradalom kétszázhuszadik évfordulójáról. Ünneplik a két évszázad meg ugyanennyi évized óta ránk szabadított liberális szellem igazi hódításának kezdetét. Ünneplik és ünnepeltetik. Azokkal, akik hallgatnak rájuk, mert ők az iskolapadban a marxitsta történelemírásnak köszönhetően még "nagy" és "haladó eszmeiségű" forradalomról tanultak. És persze azokkal is, akik nem tanulták - de tudni vélik, hogy ez a dátum, 1789. július 14. valami újnak a kezdete.  Mindez  így igaz és kétségkívüli, ugyanis valóban innentől számítjuk a liberális gondolkodásmód megjelenését az európai politikai gyakorlatban.

Ennek a forradalomnak valóban újszerű hozadéka volt. Ez is vitathatatlan. Ennek megítésése azonban politikai nézőponttól függően más. Ellentétben a liberális és szocialista felfogással, a franciaországi események nem a "zsarnokság" pusztulását jelentették és a megjelenő szabadság érzését hozták el, hanem sokkal inkább annak a felsötétlő, önzéssel és romlott erkölcsiséggel teli baloldali rémképnek az uralmát jelentették, mely által ekkor elhintett szellemi magvak később az 1848-as forradalmakban, majd pedig 1918-19-ben kezdtek beérni - a mennyiség fölénye látszatának és a minőség elhalványulásának kíséretében.

Ennek az - igencsak eltérő megítélésű - eseménysorozatnak kétségkívül legismertebb jelképe lett a Bastille, mely elnevezésével a zsarnokság szinonímájaként épült be a köztudatba, kitartó és ügyes liberálisok destruktív szellemi befolyásolása révén. S hogy a csőcselék terrorjellegű rémuralmával, vagyis az említett véres megtorlást jelentő forradalommal kapcsolatban élő liberális legendák és mítoszok mennyire azonosak a valósággal, az álljon párhuzamban azokkal a tényekkel, amelyekre nemrég derült fény az egyik első számú jelképnek számító Bastille erődjével kapcsolatban.

 

Hány foglyot szabadítottak ki a Bastille ostromakor?

1789. július 14-én a nyolcvankét veterán, harcképtelen katona és harminckét svájci gárdista által védett Bastille-t a francia forradalom söpredéke megostromolta. Az uszítók által izgatott és feldúlt állapotban lévő utcai társaság az erőd parancsnokát Monsieur de Launey-t kivégezte, az őröket fogságba ejtette, az építményt pedig földig rombolta.
Mindeközben hét - szellemi értelemben véve maguk közé tartozó - foglyot szabadítottak ki. Az e jelenetet ábrázoló későbbi lelkesítő festmények alapján azonban könnyű lenne azt hinni, hogy büszke forradalmárok százai tódultak ki az utcákra a francia trikolórt lengetve. Az igazság ezzel szemben az, hogy csupán néhány embert tartottak itt lakat alatt az ostrom idején. Ebben az időszakban, XVI. Lajos uralkodásakor, főként azokat zárták a legfeljebb ötven fő befogadására alkalmas erődbe, akiket a király vagy miniszterei parancsára tartóztattak le, összeesküvés vagy felforgató tevékenység vádjával.

A börtönben a felkelők így aznap mindössze hét foglyot találtak: négy okirathamisítót, két elmebeteget és Solages grófot, aki szexuális eltévelyedésért és gyilkosságért ült. A két őrült egyike egy angol vagy ír férfi volt, akit Major Whyte-nak hívtak és derékig érő szakállt viselt és Julius Caesarnak képzelte magát.

 

Komfortos börtön?

Az idekerült magas rangú urak általában ugyanolyan luxus körülmények között éltek, mint a civil életben, annyi különbséggel, hogy a személyi szabadságuk korlátozva volt. Az előkelők a börtönben nem is cellával, mint inkább lakosztállyal rendelkeztek. A foglyok saját ízlésük szerint rendezték be ideiglenes otthonukat, ahol általában az inasaik is velük együtt laktak. A Bastille a legkomfortosabb, legbarátságosabb börtön volt egész Franciaországban.

A párizsi emberek, néhány napos lázongást követően csak azon egyszerű okból ostromolták meg a Bastille-t, mert falai mögött fegyvereket és lőszert tároltak. Az emberek mindössze ezeket a fegyvereket követelték,az uszítók számos szóbeszédétől megrettenve. A foglyok kiszabadításáról szóló későbbi történetek tehát szintén csak legendának számítanak.

Az épület további sorsát illetően pedig ismert, hogy mivel a nép a Bastille-t a hathatós propaganda révén a zsarnokság jelképeként tartotta számon, a forradalom hevében földig rombolta a börtönt. Két nappal később, a komédiás Pierre-François Palloy irányítása alatt megkezdték az építmény törmelékeinek elszállítását...

Készült a http://www.geographic.hu és a http://femina.hu cikkeinek felhasználásával.

1 komment

Címkék: történelem franciaország liberalizmus 1789

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr171290349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2009.08.09. 10:35:06

A történet persze itt nem ért véget, mert miután Pierre-François Palloy elkezdte a 'forradalmi hevületben' égő lakosság ingyenmunkájával, egyféle modern 'kommunista műszakjaival' a Bastille lebontását, a keletkezett bontott anyagot jó pénzen eladta és ezzel egy nagyobbacska vagyonra tett szert.

Már nem tudom hol olvastam, de eszerint az egyik fogvatartottat adósságai és pazarló életmódja miatt csukták le a saját rokonsága kérésére. Az illető könyörgött, hogy szabadíttassák ki, de a rokonság a füle botját sem mozdította.
A Bastille lerombolása után Angliába emigrált, ahol valamelyik londoni börtönben (Tower?) fejezte be életét, mint csaló és adós.

Talán a Bastille ostromának egyik jelentősége, hogy ez volt az első alkalom, amikor a 'nép', mármint az Isten adta nép, az egyáltalán nem 'harmadik rend', inkább a párizsi lumpen társadalom az utcákon levágott emberi fejeket lándzsára tűzve masírozgatott, ami később a francia forradalom jelképévé lett. Hogy aztán elkezdje őket Marat - a nép barátja - Saint-Just - a terror angyala - Jacques Hébert - a Veszett - és Camille Desmoulins - a faleveles - isteníteni.

Mindenesetre Petőfinek és Leninnek is nagyon tetszett mindaz, amit a Bastille lerombolásából látott és mintának tekintették.