A múlt héten – meglepetésre – kiderült, hogy Bokros Lajos fogja vezetni a Magyar Demokrata Fórum európai parlamenti választási listáját, míg nem kisebb következetlenséget sejtetően Habsburg György követi őt az esélylistán. A párt ezt követően rövid idő alatt határozott a lista élén álló öt lehetséges jelöltről, Dávid Ibolya pártelnököt sem nélkülözve, természetesen.

  Eltekintve attól, hogy a június 7-én esedékes választás során nemhogy az első öt helyen lévő személy neve érdektelen, hanem a listavezetőé is, hiszen az MDF-nek éppen annyi esélye lesz képviselőt Strasbourgba juttatni, mint a Mars bolygóra… De ne menjünk ilyen messzire és maradjunk inkább a Budapest közeli Sóskúton, Habsburg György és családjának otthont adó településen, ahol a császári és királyi leszármazott – most a Magyar Vöröskereszt vezetőjeként – az európai politikai színtéren való szereplés lehetőségében reménykedik. Milyen hozadéka lehet a jelölésnek számára?

 

  Habsburg György főherceg társadalmi tevékenységét valószínűleg nem ismerik széleskörűen, pedig családja és ő maga is sokat vállalnak a közösségi feladatok sorából, társadalmi felelősségvállalásuk okán pedig méltán szerepelhetnek a Habsburgok ma is az ország legmegbecsültebb családjai között. Habsburg György 2004 óta a Magyar Vöröskereszt elnöke (korában, 1996-tól utazó nagykövetként dolgozott). E tevékenységei folytán az ország és Európa számos pontján megfordult már, segítőkészségéről tanúbizonyságot adva szakértelmével szerepet vállalt a humanitárius szervezet általa szervezett tevékenységeiben. Talán éppen e szerepvállalása és munkája valamint származása révén kialakíthatott kapcsolatrendszerére és nyelvtudására való tekintettel vélhették úgy egyes döntéshozók a Magyar Demokrata Fórumon belül, hogy a főherceg a szélesebb tömegek előtti ismertség lehetőségét is szem előtt tartva elfogadja majd felkérésüket az európai parlamenti jelöltlista előkelőnek tűnő, ámde a többi párt támogatottságának ismeretében mégis esélytelen helyre.

 

  A Habsburg György életét közelebbről ismerők számára nem jelenthetett meglepetést, hogy nem hezitált a felkérés elfogadásakor, hiszen korábban is nyilvánvaló volt, hogy otthonosan mozog az európai belpolitikában és számos utalást tett már arra, hogy szívesen vállalna gyakorlatiasabb politikai szerepet az Európai Unió valamelyik választott képviselőket foglalkoztató intézményében.

 

  Szerencsétlen megoldás, hogy erre egy olyan párt támogatásával kap lehetőséget, amelynek semmi köze nincs sem a valódi konzervativizmushoz, sem a legitimizmushoz, sem bármilyen ideológiához, amely Magyarországon valamilyen értéket is jelentene a politikai életben. Hiszen Dávid Ibolya pártelnök maga nyilatkozta, hogy „ma megoldást kell találni az ország bajaira és ez nem köthető egyik ideológiához sem”. Mindebből leszűrhető, hogy az MDF kiüresedett, ideológiailag selejtes konstrukcióvá lett az elmúlt húsz év parlamenti politikacsinálásának és e közben más pártokkal történő súrlódások következtében. A szovjet megszállást követő első szabadnak hitt választásokon győztes párt mára értékét vesztett, néhány saját pozícióját féltő képviselőhöz kötődő csoportosulásból áll, akik a képviseletet szűkösen értelmezve inkább csak önző érdekeiknek kívánnak teret adni.

 

  Az egyébként mindig optimista főherceg számára örömteli lehetett, hogy neve bekerülhet a hazai és az európai köztudatba. S ez a tény párhuzamot sejtet egy másik volt uralkodócsalád sorsával, amikor arra gondolunk, hogy II. Szimeon, a korábban emigrációba kényszerült bolgár cár ma saját pártját vezetve stabil szereplője a politikai életnek Bulgáriában.

 

  S éppen e párhuzam adja a felkérés negatív hozadékát is. Míg Szimeon saját pártot alapított, addig Habsburg György a családja által oly sokáig helyesen és a közjó érdekében képviselt pártok fölöttiséget elvetve egy meglévő, s éppen haláltusáját vívó politikai képződményhez csatlakozott. Párttag nem lett, és ennek lehetőségét ugyan cáfolta – mégis a Habsburg név és a hitelét vesztett MDF szerencsétlen konstellációjával presztízsveszteséget jelent majd a monarchista eszme számára.

 

  Az európai értékek (és az Európai Unió intézményei) mellett elkötelezett főherceg kézenfekvő megoldásként saját politikai hátteret is kialakíthatott volna, mint ahogyan azt a bolgár példa sikeressége is életképes megoldásnak bizonyít. Ehelyett ő volt az, aki csatlakozott és a nevét adta ahhoz a korábbi nemzetrontó és a nemzeti politikai légkört még ma is rontó szervezethez, amelynek a nevében súlytalan jelzőként szerepel a magyar és a demokrata szavak. Az Európai Unió pedig nem a nemzetek szövetsége, hanem a multinacionális vállalatok optimális működésének telephelye – így egy ilyen intézményrendszerhez csatlakozni képviselőként ma már egyet jelent az elvtelenséggel. A Dávid Ibolya által ideológiamentességnek hazudott elvtelenség pedig sokkal inkább a párt képviselőinek sajátja. (Ezt a hozzáállást csak kevés EP-képviselő vetkőzi le úgy, hogy függetleníti magát a hazai pártjától) Habsburg György pedig rosszul mérlegelt akkor, amikor tudását, presztízsét, kapcsolatait és önálló politikai státuszát adta segítségül – zálogba – az MDF vezetőinek. Azoknak a pártvezetőknek, akik a magyar parlamentarizmus testén fekélyként léteznek immár másfél évtizede korszerűtlen, álkonzervatív politikát folytatva.

 

  E zálog – minden remény szerint – nem fogja a Habsburg név hírét rontani (immáron semlegességet hirdetve), mint ahogyan tették azt republikánusok, szocialisták, liberálisok, kommunisták és egyéb destruktív ideológiák, eszmék által korábban is.