Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Látszatpolitikák

2009.01.10. 21:49 anders

Aki azt állítja, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon nem változott semmi, az hazudik. Aki pedig azt állítja, hogy ez a két évtized a fejlődésről és prosperitásról szólt, az is hazudik. Bármilyen kedvező vélemények is hangozzanak el, az igazság mindezekkel szemben az, hogy az egykoron Mária kegyelmébe ajánlott országban ma morális válság van, a gazdaság romokban hever, állampolgárainak öntudata pedig elveszőben.

A valós alternatíva

Látszatpolitikák a királyság realitása ellenében

A baloldalon és még inkább pedig a hazai jobboldali politikai körökön belül elfogadott magyarázatot jelentenek jelenlegi keserves helyzetünkre a XX. századi sorsfordító események, döntések, a rossz politikák és a négy évtizedig ránk minden rémtettének kísértetével nehezedő szocializmus. A mai politizáló átlagember (a választópolgár nevű szent tehénről van szó) számára az igazi  történelmünk 1919-ben kezdődik, s azt csak iskolai tanulmányaikból eredő homályos emlékképek színesítik, az 1848-as események szellemében.

Hogy miért? Egyrészről annak okán, mert a már említett szocialista rendszerbeli oktatásnak köszönhetően a magyar felnőtt társadalom jelentős része az uralkodó ideológiának megfelelő nézőpontból ismerhette meg saját történelmét. Ők képviselik a társadalom legnagyobb részét. Nagy valószínűséggel négyévente a vörös színezetű pártokra vagy a liberálisokra szavaznak. Ezeknek az embereknek és az általuk választott pártoknak éppen annyi köze van a magyarság történelméhez, mint az iskolapadban tanultaknak.

A politikailag mesterségesen tagolt társadalmunk másik jelentős hányadát képezik az említett csoport mellett azok, akik bizonyos konzervatívnak mondott ideológiákat követve, egyes pártvezérek szavára elvetették a kommunista gyökerű dogmákat és az 1990-es években alternatív példákat maguk elé állítva új szemléletmódot hoztak a magyar politikai életbe, olykor pedig más XX. századi eszméket keltettek újra életre, a kisgazdáktól a kereszténydemokratákig. Ám ezek a pártok csupán látszólag fordultak el a szocialista alapú szemléletmódtól.

Egy ismérv pedig mindvégig közös maradt: értéknek hazudni a XX. század megannyi destruktív elképzelését, eszméjét, legyen az bármi a szélsőjobboldal és szélsőbaloldal között. Egyrészt minden mai parlamenti párt a saját ideológiájának legalitását keresi valamely múlt századi politikai rendszerben (a jobboldal a Horthy-rezsimben, az 1946-os köztársaságban, de még erőteljesebben az 1956-os forradalomban, a baloldal pedig az 1918-19-es provizórikus időszakban és 1956-ban), másrészt a parlamenten kívüli pártok pedig - látszólag - tágabb mozgástérben a politikai skála széleihez közeledve sokkal változatosabb célok érdekében léphetnek fel.

A húszéves magyar demokrácia egyetlen jelentősebb pártja sem tartotta egy pillanatig sem elfogadhatónak az ezeréves királyság eszméjét, annak intézményeit vagy eredményeit, vívmányait. A MIÉP-től a Munkáspártig minden politikai párt a programjában lefektetett elvekkel a csak pár évtizede létező és divatos demokratikus köztársaságot erősíti szellemi értelemben. Hiszen mint minden hierarchikus, vagy tagsági viszonyon alapuló rendszer, az államforma megmaradása is az azt alkotó legfontosabb elemek stabilitásától és együttműködésétől függ. S Magyarországon legyen bármilyen súlyos a válság és egyre mélyebbek a valós társadalmi törésvonalak, mégis a köztársaság fő alkotórészének számító pártok legfontosabb feladatuknak még ebben a helyzetben is a rendszer megóvását és konzerválását tartják. Ennek oka pedig a jelenlegi politikai struktúra haszonélvezőinek és egyben döntéshozóinak hozzáállásában keresendő. Esetükben egy akár több évtizede ijesztően összetartó, zárt, ugyanakkor jól működő gazdasági és politikai összefonódásról van szó, amely azonban az ország egészére nézve káros magatartásmódjának köszönhetően hatalmas vagyonokat halmozott fel, mindvégig megtartva pozícióit. Az elitek e finom szálakkal egymásba kapaszkodó hálózatát az 1987-89-ben az ellenzék és a kommunista párt közötti bizarr egyezkedések eredményeképpen megkonstruált demokratikus köztársaság termelte ki. A hálózat pedig az általuk és védelmükre megszövegezett alkotmányhoz továbbra is érezhető lojalitását igyekszik minden döntésével megerősíteni.

Mire vezetett mindez a gyakorlatban? Mint az már egyre inkább látható, a rövid távú cselekvéssel célorientált politikai szervezetek vezetői és a hasonló felfogással rendelkező gazdasági szereplők a fennálló - s jelenleg úgy tűnik, hogy a nemzetközi életben legnépszerűbb politikai mezőben - a kapitalista demokratikus köztársaságokban találták meg közös érdekeik megvalósítására a legkedvezőbb feltételeket. A lehető legrövidebb idő alatt elérhető legnagyobb szavazatszámra igényt tartó kartellpártok (melyek jellemzője az állami intézményrendszerrel történő összefonódás) és a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb profitban érdekelt gazdasági társaságok legkedveltebb találkozóhelyei a Magyarországhoz hasonló gazdasági és morális értelemben is védtelen országok. Azonban e csoportok érdekeinek megvalósulása semmilyen hasznot vagy eredményt nem hozott az emberek, vagy akármelyik ország számára sem. Viszont helyette elhozta azt a létbizonytalanságban gyökerező félelemmel telt korszakot, amely megismertette velünk e liberális gondolkodás minden árnyoldalát. A velünk élő jelen ugyanis egyben a liberalizmus válságát is jelenti. S ha előre akarunk tekinteni, leszámolva a már említett XX. századi baljós európai alternatívákkal, akkor minél előbb fel kell ismernünk a sikeres megoldáshoz vezető utakat, melyek egyike kétségtelenül a királyság államformájához való visszatérést jelentheti.

Többek által sokszor hangoztatott érv, hogy azért kell a status quo-t fenntartani, mert a más alternatívák sem jobbak. (Gondoljunk csak arra, amikor az átlag szavazó abban keresi saját kormánypárti szavazatának érvényét, hogy azt állítja, hogy az ellenzéki párt vezetője sem jobb, hiába bizonyított már.) Így az írásom elején említett szocializációval rendelkező - valójában pedig a valós történelmi tanulságok megismerésétől az oktatás és a média tömegmanipulációjának köszönhetően elzárt - emberek a királyságot meghaladottnak, vagy rosszindulatúan a történelem szemétdombjára való fogalomnak találják. Pedig a királyság bizonyította életképességét. Magyarországon több mint kilenc évszázadon keresztül.

A monarchia állami intézményeit hozzáértő, alkalmas vezetők irányították. Rekrutációjuk egykoron kiválasztódás útján történt, majd a legjobb családok leszármazottai öröklés útján hosszú ideig az ország elitjét adták. A republikánusok ezt a tényt pedig inkább vádként állítják. Továbbá előszeretettel hagyják figyelmen kívül, hogy az elitbe tehetség okán bárki bekerülhetett, s az öröklés még mindig biztosabb politikai kontinuitást és stabilabb gyakorlati irányítást jelentett, mint a ma bárki számára elérhető pozíciókat birtokló átlagemberek hivatali ténykedése. A királyságot ugyanakkor kár lenne kizárólag a történelem szemüvegén keresztül vizsgálni. A ma létező monarchiák (legyenek azok akár a parlamentáris nyugat-európai királyságok, vagy akár az autoriter jegyekkel rendelkező közel-keleti országok) példát mutathatnak a szovjet dominanciától 1989-ben megszabaduló államok - így hazánk számára is. Azonban nem szükséges feltétlenül újra egy térben távoli rendszer adaptációjára gondolnunk. A királyság eszméje ugyanis nem idegen, hanem kilencszáz évig jelen lévő valóság volt Magyarországon, amelynek eredményességét számtalan szellemi és fizikai újítás, találmány, művészeti és építészeti alkotás bizonyítja. Magyarország valójában ebben az érában többször is  virágkorát élte, azonban e kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tarkított, ámde mindvégig stabil állami keret 1918-ban megszűnt létezni. Azóta ez az ország nem él, hanem csak létezik.

A minta tehát adott, a cselekvési terv ugyan még nem kész (a lojalisták száma azonban  a kedvező szerencsének köszönhetően egyre növekszik) de a célok már láthatóak, s ami a legfontosabb, elérhetőek is egyben. Magyarországot a nemzetközi liberális nagytőkés érdekcsoportok kiszolgálásán kívül csak a saját hatalmának megtartásában érdekelt vezetőrétegeitől meg kell szabadítani. Tisztulási folyamatra a magyar konstrukció nem képes. A jelenleg is fennálló rendszer 1918-ban született, s 1989-ben újrafogalmazták céljait, de a felvilágosodás utódainak ideológiájában fogant köztársaság nem életképes. Az 1918-as országátalakítás a nemzetet valójában inkább a pusztulás felé sodorta. S ezt a pusztító magatartásformát 1989-ben csak továbbmentették, felszínre hozva és mindannyiunk számára láthatóvá téve a rövid távú létben gondolkodás destruktív megvalósulási formáit.

Sokunk reményei szerint ez az állapot csupán átmeneti, provizórikus jellegű (mint az 1919-es év eseményei), s akik ezt így érzékelik, azok számára a királyság reális alternatíva lehet a jövőben Magyarországon.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar 1989 kormány köztársaság demokrácia 1919

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr87869915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.