Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Szerbia királya, Александар Карађорђевић - 2. rész

2008.12.09. 19:18 anders

A következőkben egy szomszédos ország királyságának visszaállítására irányuló több szerző tollából publikált érveket mutatom be. A déli szomszédunknál kialakult tendenciák, melyek a monarchia népszerűségének növekedéséhez vezettek, azért is kiemelten fontosak számunkra, hiszen egyazon térségen belüli hasonló történelmű országról van szó. Szerbiában az elmúlt húsz, de még inkább a második világháború óta eltelt időszak eseményei rámutattak arra, hogy a jelen politikai káoszából kivezető utat a múlthoz való visszatérés, a királyság helyreállítása jelentheti.

A Szerb Királyság mellett szóló érvek közül ezúttal Milorad Pavić és Quentin Langley gondolatait közlöm.


 

További érvek a szerb királyság mellett

 

Prof. Dr. Milorad Pavić (költő, műfordító, irodalomtörténész)

A monarchia visszaállításával párhuzamosan a nemzetközi közösséggel való kapcsolatok is helyreállnának, és rövid időn belül nyilvánvalóvá válna, hogy valójában milyen ország is vagyunk. Szerbia a legmodernebb külpolitikával rendelkezne, hiszen olyan államfője lenne, akit az egész világ ismer, és aki a világot is ismeri. Úgy vélem, hogy az eddig tapasztalatok azt mutatják, hogy Szerbia még nem talált rá a jövőjét jelentő útra, még mindig keresi azt, különösképpen, ha külpolitikáját vesszük alapul. A monarchia helyreállítása megkönnyítené mindezt, a történelmi igazságtétel segítségével. Hiszen, ne feledjük, hogy a Jugoszláv Királyságot a fasiszták döntötték meg 1941-ben, s a királynak a fogság elkerülése érdekében el kellett hagyni az országot. Másrészről pedig, miután a kommunisták legyőzték a fasisztákat, megtiltották a királynak és családjának, hogy visszatérjenek az országba, nehogy azok illegálisan átvegyék a kormányzást.

A monarchia kikiáltásával így egy olyan rendszert állítanánk vissza, amelyet hosszú ideje törvénytelenül szüntettek meg. De feltehetjük a kérdést, hogy volt-e valaha is más államformája hazánknak a történelem során? A szerbeket mindig is királyok vezették, így ez vált számukra egyedül természetesnek. Ma számos országa van Európának, ahol az államfő egyben koronás fő is. Az uralkodó ezekben demokratikus, pártsemleges intézmény. Személye a hatalmi ágak közötti harmonikus együttműködés és egység garanciája. Nekünk egy királyunk van, akit pedig más országok uralkodói bármikor szívélyesen fogadhatnak.

A monarchia visszaállításának lehetőségére vonatkozó esélyt jól mutatja, hogy felmérések szerint a lakosság mintegy 30%-a tudná elképzelni azt jövőbeli államformaként. Egy ilyen arányt talán érdekesnek tűnhet összevetni a nagyobb politikai pártok népszerűségével, de mégsem érdemes, hiszen a korona a politika felett áll. Mindazonáltal a politika állandóan változik, így senki nem képes megjósolni, mit hoz a jövő. Természetesen II. Sándor korábban is ellenezte az antidemokratikus pártok jelenlétét. Ezt a felfogását továbbra is fenntartja velük szemben. Származása és világszerte meglévő kapcsolatai megkönnyítik számára, hogy elveinél maradhasson. Senki nem jósolhatja meg a jövőt, de ha Szerbia választás elé kerül, akkor előtte áll majd az esély, hogy a királyság helyreállításával megszabaduljon bizonytalan helyzetétől.

 

Quentin Langley (brit politikai szakíró, nemzetközi kapcsolatok és választási szakértő)

Az európai monarchiák már korábban is élen jártak a demokrácia és a szabadság megóvásáért tett erőfeszítések során. Amikor az amerikaiak a monarchiáról beszélnek, általában elsőként az Egyesült Királyságra és II. Erzsébet királynőre gondolnak. Pedig a kontinensen még Hollandia, Belgium, Spanyolország, Luxemburg és a skandináv országok is sikeres alkotmányos monarchiák. Az örökösödés pedig nem ritka módja az államfőcserének az Európai Unión és a NATO-n belül. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy még számos parlamentáris demokrácia adódik, ahol a Windsor-ház uralkodik, mint például Kanadában, Új-Zélandon vagy Ausztráliában.

Elvileg minden nyugat-európai demokrácia parlamentáris alapokon nyugszik. Néhány köztársaságban – mint amilyen Németország vagy Írország – szinte uralkodói jogkörrel felruházott államfők vannak, akiket az alkotmány szigorúan csak jelképes szerephez köt. A francia elnök ugyan kibővített jogkörrel rendelkezik, mégis korábban tehetetlen volt, ha a parlamentben az ellenzék alkotta a többséget.

Az erős végrehajtó hatalmat birtokló amerikai elnöki modell nem tűnik népszerűnek manapság a demokratikus államok között. A legtöbb olyan országban, ahol a parlamentáris rendszert elnöki váltotta fel – ide tartoznak Afrika korábbi brit gyarmatai – hamarosan súlyos mértékben korlátozták a politikai szabadságjogokat.

Az államformaváltás azonban másutt sokkal gördülékenyebben és sikeresebben zajlott le. Spanyolország például egy nagyon is stabil parlamentáris demokrácia, a népszerű király egyesítő akaratának köszönhetően. Az uralkodó fokozatosan leszerelte a Franco-rendszer alappilléreit és a hatalmat a polgári demokratikus erők kezébe adta. Szilárdan ellenállt a fasiszta uralom visszaállítását célzó katonai kísérletnek is. Amikor a hadsereg körülzárta a parlamentet, a király a spanyol nép egységét képviselve szembeszegült és fegyverletételre szólította fel a katonákat.

Habár az Egyesült Államok kivételnek tűnik, mégis a parlamentáris rendszerek sokkal stabilabbak, s a szabadság megóvását illetően is jobb mutatókkal rendelkeznek, mint az elnöki rendszerek. A hatékony parlamentáris demokrácia legjobb példái pedig egyben alkotmányos monarchiák is.

A jobb kormányzás a monarchia visszaállításának csak az egyik előnye. Ha mint nemzetközi kapcsolatok szakértőt kérdeznének, akkor mindenképpen azt javasolnám a közép- és kelet-európai államoknak, hogy komolyan foglalkozzanak ezzel a lehetőséggel.

Egyre több ország száll versenybe a nemzetközi befektetőket és turistákat megcélozva, s így nekünk is egyedi kínálatot kell mutatnunk. Talán Szerbia a maga nemében nem profitálna annyit a helyreállított monarchia tekintélyéből, mint ahogyan például Szlovénia vagy Litvánia, de nem lenne jobb mégis inkább egy újonnan függetlenné vált országot annak történelmével, múzeumaival és palotáival népszerűsíteni az amerikaiak számára? S a monarchia ugyanakkor azt is lehetővé tenné, hogy szovjetek által korábban megszállt országok saját múltjukkal szemben is helyreállítsák viszonyulásukat. A királyság segítségével ezek az új államok a régi nemzetek alapjain épülhetnek tovább.

A távoli múlttal való kapcsolatot megerősíti a közelmúlttal való szakítás. A monarchia ugyanis különválasztja a politikát a kormányzástól. Ebben az értelemben pedig éppen ellentétes a totalitariánus berendezkedéssel, amely vitathatatlanul azonosnak tekinti az ország és vezető elitjének érdekeit. Egy monarchia lehetőséget biztosít arra, hogy az egyén lojális maradjon az állammal szemben, ugyanakkor nem kell feltétlenül egyetértenie a kormányzattal, ellentétben a kommunista országok gyakorlatával.

Felmerül a kérdés, hogy lehetne-e jobb nagykövet, aki több külföldi befektetést ösztönöz, mint a király vagy a királynő? Sorban állnának-e az amerikai befektetők csak azért, hogy egy olyan ország elnökével találkozzanak, amelyet még a térképen sem tudnak elhelyezni? Külföldön hírt adnának-e elnökünk amerikai látogatásáról? Egy egzotikus európai monarchia királynője valószínűleg nagyobb figyelmet ébresztene mindennél.

Szerbia szerencsés. Hasonlóan a Franco utáni Spanyolországhoz a balkáni országnak ma is élő uralkodócsaládja van. Sándor koronaherceg pedig, aki a háború előtti királyok örököse, 2001 óta Belgrádban él. Ezen kívül pedig nem minden rendszerváltáson átesett volt kommunista ország számára merült fel olyan reális lehetőségként a monarchia államformájához való visszatérés, mint Szerbiában.

Farouk, egyiptomi király korábban azt jósolta, hogy egy napon csak öt király lesz: Angliáé, a kluboké, a kártyajátékoké, a szíveké és a gyémántoké. Valószínűleg tévedhetett.

Szólj hozzá!

Címkék: demokrácia szerbia alkotmányos monarchia

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr79813600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.