Viribus Unitis!

Aktuálpolitikai kérdések és azok háttere ultradextro-konzervatív szemszögből.

Látogatók 2009-ben

free counters

Friss topikok

  • Otido: @Otido: Tévedtem, valóban Jean-Baptiste Carrier. Kevertem Collot d’Herbois-val és Couthon-nal, aki... (2011.11.08. 08:30) La Vendée Militaire
  • Szigmund: Üdv! ,,Azokat az embereket képviseljük, akik a magyarság egységével szimpatizálnak.'' Ez nekem kis... (2011.07.20. 07:38) DKKP - Hűség, Igazság, Tisztesség
  • krampam: királyi sarj ne legyen republikánus! vagy király vagy semmi. szerintem. (2011.03.22. 11:41) Diszkrimináció
  • sat.: Anna Seghersnek vagy egy jó kisregényi: A rabszolgaság visszaállítása Guadeluope szigetén Érdekes... (2010.04.21. 19:08) L'Union Fait La Force
  • citromosjegestea: @HuPiedone: Inkább hasonlítanám a Törököknél lévő szultánságot a britek Alkotmányos Monarchiájához... (2009.10.30. 12:10) V. Oszmán szultán - az utolsó Ottomán

Logo



Liberális nemzetiségpolitika

2008.05.05. 21:00 anders

A letölthető írás a XIX. századi magyar nemzetiségpolitikát, és részletesebben a liberális álláspontot vizsgálja. Az egymás mellé sorakoztatott idézetek és állítások nem alkotnak koherens szövegtörzset. Az átvezetések és értelmezések hiánya kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az értékítélet ne az író gondolatai alapján szülessen meg.

Idézet a szövegből:
"Az 1868. 44. tc. nemzeti hovatartozás nélkül deklarálta az állampolgári egyenjogúságot. A nemzetiségi törvény kimondta az egységes magyar politikai nemzet elvét, amelynek minden honpolgár egyenjogú tagja lett, s szabályozták a nyelvhasználatot is. A hivatalos nyelv a magyar lett, de a megyei igazgatásban a kisebbségi nyelveket is elismerte. Biztosította a szabad nyelvhasználatot a községekben, az elsőfokú bíróság előtt, az egyházakban, az alsó és középfokú oktatásban. A kultúrában az anyanyelv fontos szerepet kapott. A törvény nem ismerte el a nemzetiségeket egyenjogú nemzetként, s csak a politikai nemzeten belül teremtette meg az egyenlőséget.

A magyar liberálisok elutasították a külön jogállások teremtésének törekvését, valamint a nemzetiségek követelését a megyék nyelvhatárok szerinti kiigazítására, s ezek területi-közjogi autonómiával történő felruházására.

A nemzetiségek pedig éppen ezen okokból a magyarság fölényétől tartottak, s ezt közösségi autonómiával, illetve politikai szervezetekkel kívántak ellensúlyozni. Ezek a mozgalmak nem bírtak egységes jelleggel: néhányan elfogadták a nekik juttatott jogokat, míg mások passzivitásba vonultak, vagy – például a szerbek és a magyarországi románok – a szélballal összefogva dolgoztak a törvény továbbfejlesztésén. A nemzetiségi törvény a területi autonómiára törekvő nemzetiségi politikusokat nem elégítette ki, és valóban, a merev centralizáció nem egyezett a soknemzetiségű ország etnikai struktúrájával.

Európában ekkoriban – Svájc és Ausztria kivételével – sehol sem volt törvényi szabályozás a nemzetiségek jogait illetően, sőt majdnem mindenütt rendeletileg tiltották is a kisebbségi nyelvhasználatot. Ennek ismeretében viszont a nemzetiségi egyenjogúságról szóló magyar törvényt példamutató megoldásnak tekinthetjük.

Az 1868-as nemzetiségi törvényt a dualizmus egész időszaka alatt nem változtatták meg, és jogi értelemben sem helyezték hatályon kívül."

A nemzeti kérdés megoldhatatlansága a XIX. század második felében - az Osztrák Magyar Monarchia politikai gondolkodása, paradigmái a nemzetiségi kérdés tekintetében (pdf)

























Szólj hozzá!

Címkék: trianon magyar liberalizmus kossuth osztrák magyar monarchia nemzetiségpolitika

A bejegyzés trackback címe:

https://viribusunitis.blog.hu/api/trackback/id/tr6455584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.