Végtelen tolerancia - végzetes következmények
Migrációs trendek Magyarországon és az Európai Unióban
Konzervatív nézőpontból korunk egyik legégetőbb kérdése a magyarországi és az európai kontinenst egészében érintő bevándorlás. A migrációval kapcsolatos statisztikákból kimutatható trendek sokszor riasztó jövőt jósolnak nekünk magyaroknak, európaiaknak. Liberális értelmezés alapján azonban mindezen folyamat szükségszerű és egyben támogatandó is az egyetemes emberi jogok érvényesülésének elősegítése érdekében. Úgy tűnik azonban, hogy a liberálisoknak oly fontos emberi jogok éppen az itt már az ősidők óta megtelepedett népekre nem vonatkozik. Nem hivatkozhatunk mi magyarok a minket megillető jogainkra sem az elszakított területeken a többséggel, sem a csonka-országban a betelepült kisebbségekkel szemben. Ha e hozzáállás nem változik meg és továbbra is a jelenlegi feltételek érvényesülnek, akkor az öngyilkosságra készülő Európa és annak közepén Magyarország, mint befogadó, toleráns állam, lassú, végzetes átalakulásának lehetünk részesei néhány évtizeden belül. S ezen átalakulás során a - még a jelenben megmaradt - értékeink elvesznek, s mások, máshonnan érkezők fogják saját értékeiket (és érdekeiket) a miénk fölé helyezni...
A magyarországi bevándorlás kapcsán kialakult évtizedes vitához készült letölthető írás a jelenlegi alacsonynak mondott migrációs arányszámokkal, a trendekkel, ennek okaival, lehetséges következményeivel valamint biztonságpolitikai kérdésekkel is foglalkozik. Cáfolja a liberális vádat, mely szerint Magyarországon a bevándorlókkal szembeni intolerancia érvényesülne valamint felhívja a figyelmet az anyaországi és az elszakított területeken élő magyarság arányának megváltozását érintő lehetséges káros következményekre.
Idézetek az írásból:
"Ellentmondásos a bevándorlás-ellenesség vádja is. Annak ellenére, hogy több szerző gyakran idegenellenességgel vádolja Magyarországot, kikezdve az ország „migrációs tűrőképességét” a bevándorlókkal szembeni negatív viszonyulást hangsúlyozzák ki, mégis kevés olyan államot találunk Európa térképén, amely toleránsabb magatartást tanúsított volna bármely idegen népcsoport iránt. Ezt bizonyítja az a tény, miszerint Magyarország a legbefogadóbb államok egyike. Nyugat-Európában szeparáltan élnek az úgynevezett kisebbségek, Svédországban, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában jelentik a legnagyobb problémát az ott élő, be nem illeszkedő – s beilleszkedni, a többségi társadalom szokásait, kultúráját elfogadni nem kívánó – idegenek. Magyarországon nem ismertek azok az erőszakos cselekménysorozatok, etnikai-faji jellegű villongások és konfliktusok, amelyek a nyugat-európai országokban mindennapossá váltak a bevándorlás mértékének és jellegének következtében. Mindez cáfolatot jelent arra, hogy Magyarországon ellenségként tekintenének a bevándorlókra."
"A migráció lehetséges formáit segítségül hívó népességpótlás megvalósítása során a hazai lakosság fogadókészségét érdemtelen lenne figyelmen kívül hagyni, hiszen 2020-ban – a jelenlegi bevándorlási volumenek mellett – a lakosság közel tíz százaléka lenne külföldi vagy olyan, aki röviddel azelőtt még külföldi állampolgár volt. (Ez az arány jelenleg az 1,5 százalékot sem éri el.) S ez, amennyiben nem magyar nemzetiségűek közül rekrutálódna, akkor összes következményeivel együtt a lakosság etnikai struktúráját változtatná meg, amennyiben pedig a szomszédos országok ötven százalékos csökkenése még meglévő kohéziós erejük megroppanását idézhetné elő."
Amikor a kevés is sok [Letöltés (pdf)]