Az itt található két letölthető dokumentum (.pdf) a magyar történelem sötét időszakát tárja fel. Az írások az 1919-es eseményekről szólnak, korhű megfogalmazásban, ugyanis a Rózsa-féle családi naptárban jelentek meg 1920-ban. Mai szemmel nézve ugyan nem illeszthetők be a polikai korrektség keretei közé, s nem is nevezhetők mainstream nézeteket közlő cikkeknek, azonban mégis tanulságos történelmi eseményeket elevenítenek meg, továbbá olyan jelenségről adnak számot, amelyek a későbbi korok emberének intő példaként szolgálhatnak. A megidézett történelmi személyiségek (mint például vitéz Nagybányai Horthy Miklós) megelevenedő beszédei ma is útmutatást jelenthetnek.
Az írások egy átmeneti korszakban születtek. Azon a Magyarországon, ahol az ezeréves királyság eszméjét megtépázták, s a vörös internacionalizmus nevében kifosztottak, hagyományaitól pedig megfosztották. Az említett időszak a Monarchia végóráit jelentette. Máig tartó vitát jelent a tanácsköztársaság rémuralma, a román megszállás, és a király nélküli királyság ekkor kialakult feltételei is. A két írás az említett éra politikájának lenyomata: az akkor átélt események rövid, időben közel rögzített vázlata.
"... sok proletár hitt az ámításnak, osztályöntudatát pedig még a sok hitegetésnél is jobban emelte a burzsoá-osztály teljes letörése. A zsidó népbiztosok és rokonságuk, no meg a sok bennfentes munkás is egész nap autózhatott, míg a burzsoá gyalog járt, vagy villamoson szorongott. Tanult keresztény urak, úriasszonyok, sőt József főherceg felesége és leánya is verejtékes munkával keresték meg mindennapi kenyerüket, míg az osztálytudatos kommunista munkás a Várban, Városligetben vagy az utcákon sétált dologtalanul."
"Szerettük és becéztük ezt a Budapestet, amely azonban az utolsó években a magyar nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a fővárost. Ez a város megtagadta az ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet színeit… és vörös rongyokba öltözködött… Börtönbe vetette és elűzte hazájukból legjobbjait, azonkívül egy év alatt elprédálta összes javainkat!"
Részlet a Mi történt az elmúlt esztendőben? című cikkből:
"... sok proletár hitt az ámításnak, osztályöntudatát pedig még a sok hitegetésnél is jobban emelte a burzsoá-osztály teljes letörése. A zsidó népbiztosok és rokonságuk, no meg a sok bennfentes munkás is egész nap autózhatott, míg a burzsoá gyalog járt, vagy villamoson szorongott. Tanult keresztény urak, úriasszonyok, sőt József főherceg felesége és leánya is verejtékes munkával keresték meg mindennapi kenyerüket, míg az osztálytudatos kommunista munkás a Várban, Városligetben vagy az utcákon sétált dologtalanul."
Részlet A közelmúlt napok eseményei című cikkből:
"Szerettük és becéztük ezt a Budapestet, amely azonban az utolsó években a magyar nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a fővárost. Ez a város megtagadta az ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta a nemzet színeit… és vörös rongyokba öltözködött… Börtönbe vetette és elűzte hazájukból legjobbjait, azonkívül egy év alatt elprédálta összes javainkat!"
A közelmúlt napok eseményei .pdf
A két cikkhez ajánlom Tormay Cécile Bujdosó Könyv című munkáját. (Idézet a könyvből: "Emberek, magyarok, hová süllyedtünk? Összeszorítottam a fogamat és a fájdalmat visszakergettem az arcomról a szívembe. A Marseillaise nagy hullámai pedig csak örvénylettek a fejem felett. De én nem hallottam a szépségüket. Számomra csak egy rettentő rekedt zene röhögött a tér felett. A trombitákból csúfolódó rézordítások törtek ki, a dobverésből ütlegek püfölték a fejemet, a cintányérok pedig tapsoltak - megtapsolták elveszett háborúnkat és Károlyit megéljenezte a tömeg." GEDE Testvérek Kiadása)
