Megjegyzés: A tradicionalitás ugyan eredendően nem foglalkozik részletesen a faji kérdéssel, mégis fontosnak tartom, hogy egy konzervatív szemszögből íródott cikket közöljek itt. Az írás nem véleményt közöl, csupán tényeket állít sorba.
Amerika „rasszista” bűnözési mutatói
Az Amerikai Szövetségi Nyomozóiroda és az Igazságügyi Minisztérium büntetés-végrehajtási intézeteket felügyelő irodája minden évben elkészíti az országban a jogerősen elítéltekről szóló jelentését. Az Igazságügyi Statisztikai Iroda 2005-ös megállapítása alapján a háromszázmilliós Egyesült Államokban mintegy kétmillió elítélt tölti szabadságvesztését valamelyik állami vagy helyi büntetés-végrehajtási intézetben. Ez a számadat kifejezőbb, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy Roy Walmsley, az ismert bűnmegelőzéssel foglalkozó brit szakértő szerint a világon egyébként közel kilencmillió elítélt van. Tovább színesíti a statisztikát, hogy a százezer főre jutó elítéltek száma is az USA-ban a legnagyobb. Míg ez a szám Magyarországon 165, addig az Egyesült Államokban 737. Ezek az adatok romló tendenciáról tanúskodnak. A „szabadság hazájának” is nevezett országban tizenöt éve még csupán 1,3 millió elítéltet regisztráltak, egészen 2001-ig kétmillió alatti volt számuk. Ma már százharminc emberből egy börtönben van.
Nálunk a liberális felfogás értelmében nem készülnek olyan kimutatások, amelyek az elítéltek származására utalnak, ugyanakkor a tengerentúlon a hivatalos állami szervek évente külön eljárásban vizsgálják a fegyintézetek populációjának nemi, vallási és etnikai összetételét. Ez alapján kiderül például, hogy az elítéltek faji összetétele nem tükrözi a össztársadalmi arányokat. Napjainkban az amerikai fegyencek közel kétharmada spanyolajkú vagy fekete. Utóbbiak a börtönlakók negyven százalékát teszik ki, míg a hispánok húsz százalékban képviseltetik magukat a harminc százalékos fehér származásúakkal szemben. A maradék részt a többnemzetiségűek és az egyéb származásúak alkotják. Ha a 25-29 éves korosztályt vizsgáljuk – az Office of Justice Programs jelentése alapján – akkor láthatjuk, hogy a fekete férfiak több mint nyolc százaléka börtönben van, míg a spanyolajkúaknál ez az arány két és fél, a fehéreknél pedig egy százalék. Az adatok szerint egyébként az afro-amerikaiak minden korosztályban felülreprezentálva szerepelnek. Az országban a feketék aránya csupán tizenkét, míg a latinoké tizenöt százalék.
Az Igazságügyi Minisztérium egy másik felmérésében beszámolt arról, hogy a különböző etnikai csoportok tagjai ellen elkövetett bűncselekmények kilencven százalékát feketék követik el a többségi fehérekkel szemben. A faji gyűlöletből elkövetett bűnesetek tehát az eddig inkább áldozatnak gondolt feketékhez köthetők, és nem a sokak által feltételezett többségben lévő fehér angolszász protestánsokhoz. További meglepő statisztikai adat, hogy két évtizeddel ezelőtt a hivatalos közlések szerint tíz esetben történt olyan fehér férfi által elkövetett nemi erőszak, ahol fekete nő volt az áldozat. Fekete férfiak viszont 9405 esetben követtek el ugyanilyen bűncselekményt fehér nőkkel szemben.
Míg ezek a tények, és az állami szervek nem vizsgálják a folyamatok hátterét, addig a szociológia módszereit alkalmazó szervezetek és pártok a mélyebb összefüggéseket is elemzik. Az Amerikai Nacionalista Párt és az Amerikai Nacionalista Unió szakértői arra keresik a választ, hogy miképpen lehetséges a bűnözési arányok ilyen mérvű torzulása a társadalmi arányokhoz képest. Az ő nevükhöz kötődik annak az elméletnek a cáfolata, miszerint a bűnözés a szociális körülmények függvénye lenne. E kétségkívül leegyszerűsítő magyarázatot azzal kérdőjelezték meg, hogy megvizsgálták a tíz legrosszabb és legjobb bűnözési számadattal rendelkező várost, valamint ezek faji-etnikai összetételét. Példának hozták Nyugat-Virginia államot, amely közel kétmilliós lakosságával és kilencvenöt százalékos fehér többségével az egyik legszegényebb tagállam. A szegénységi ráta itt közel húsz százalék (az országos átlag tizenkettő). A szegények között a fehér lakosság aránya kilencvenkét százalék (az országos érték ötvenöt százalék körüli). Ennek ellenére Nyugat-Virginiánál jobb bűnözési statisztikával viszont csupán öt állam rendelkezik. A hasonló lakosságszámmal rendelkező Új-Mexikó például a tizenegyedik helyen áll az ötven államot magába foglaló ország bűnözési nyilvántartásának összesítésében.
Az említett pártból néhányan arra is vették a fáradtságot, hogy kiderítsék a legbiztonságosabbnak és legveszélyesebbnek tartott városok etnikai összetételét. Ezek mind a Minisztérium által is nyilvánosságra hozott eredményeket támasztják alá. A legjobb eredményeket olyan települések érték el, ahol a fehérek aránya meghaladja a hetven százalékot, míg a legrosszabb mutatókkal a hatvan százalék fölötti fekete lakossággal rendelkező városok rendelkeznek.
Itt merül fel a kérdés: az amerikai kormányzat rasszista volna? Nem valószínű, hiszen csak tényeket hoznak nyilvánosságra. Akkor tehát a Nacionalista Párt volna az? Ezt döntse el az olvasó, annak figyelembevételével, hogy adataik is hivatalos kormányzati felméréseken alapulnak.
Camden (New Jersey), Detroit (Michigan), St. Louis (Missouri), Flint (Michigan), Richmond (Virginia), Baltimore (Maryland), Atlanta (Georgia), New Orleans (Louisiana), Gary (Indiana), Birmingham (Alabama)
A tíz legbiztonságosabb település a city-data.com alapján: (etnikai arányok: fehér: 79%, spanyol: 9%, egyéb: 9%, fekete: 3%)
Newton (Massachusetts), Clarkstown (New York), Amherst (New York), Mission Viejo (California), Brick Township (New Jersey), Troy (Michigan), Thousand Oaks (California), Round Rock (Texas), Lake Forest (California), Cary (North Carolina)
